Benke Zsófia (szerk.): Magyar iparjogvédelmi dokumentumok a régmúltból (Budapest, 1998)
Iparjogvédelem az 1896. évi szabadalmi törvény életbelépését megelőzően - A korszakra vonatkozó forrásanyag
12/6 478. triiif«« «Ma 18*5. mája* 7*4«, kritêi. 33 J letes tárgyalás végett u közlekedési és pénzügyi bizottsághoz útnsíttatik. Következik a napirend második tárgya : a közgazdasági bizottság jelentése (írom. 741, 8B4) a találmányi szabadalmakról szóló javaslatról. Az előadó úr kíván szólani. Rosenberg Gynla, a köslekedés- és pénsflgyi bizottságok előadója: T. ház! A találmányi szabadalmakról alkotott törvényeknek feladata, hogy a feltalálónak munkáját, a melyet találmányára fordított, az állam védelemben és oltalomban részesítse, ez által az állam nemcsak a feltalálónak jogosúlt érdekeit védi, hanem saját gazdasági fejlődését is előmozdítja, mert ilyen oltalom nélkül a feltaláló vagy egyáltalában nem dolgozna, vagy munkája eredményének titokban tartására lenne indítva, ez pedig nem felelne meg a társadalom érdekeinek. Ezen tény helyes felismeréséből keletkezett a szabadalmi intézmény már több mint egy századdal ezelőtt, és fejlődött jelenlegi magaslatára, keletkezett pedig annak daczára, hogy minden időben és mindenütt számos ellenese és ellensége volt a szabadalmi intézménynek. Felhozták a szabadalmi intézmény ellen, hogy összeütközik az ipari szabadság elveivel, barezba vitték ellene azt, hogy az ipari fejlesztést ne akadályozza, és hogy az ipari termékek árát jogosulatlanul megdrágítja.; Ezen érvek azonban a komoly kritikát nem állják ki. Hogy a szabadalmi intézmény az ipari fejlesztést nem akasztja meg, ennek legeklatánsubb bizonyítékát szolgáltatják azon országok, melyekben az ipar legfejlettebb és a legnagyobb tökélyre jutott, és hol egyúttal a szabadalmi oltalom a legrégibbés a legtökéletesebb. Nem is szólok Angliáról, hanem hivatkozom egyszerűen Észak-Amerikára, hol az ipari tulajdon 9/io része a szabadalmi oltalom alapján keletkezett és jutott jelenlegi virágzására. Hivatkozom példáúl S váj ez példájára, hol az óraipar, miután ott a szabadalmi oltalom csak a legutóbbi időben keletkezett, majdnem teljesen tönkrement, és jelenleg tapasztalható felvirágzását kizárólag a behozott szabalmi oltalomnak köszönheti. A mi a szabadalmi oltalom ellen felhozott azon érvet illeti, hogy az ipari termékeket jogosúlatlanúl megdrágítja, ezen érv sem állja ki a kritikát, mert a fogyasztóra értékes találmány tulajdonképeni jelentősége abban áll, hogy ezáltal teremtetik vagy egy új, az eddiginél jobb, vagy egy, az eddiginél olcsóbb iparczikk. Ez pedig a fogyasztó jogosúlt érdekeivel ellentétben semmi körülmények között nem lehet. Azok pedig, kik az iparszabadság magasztos elveire hivatkoznak, a szabadalmi oltalom elleni harezban megfeledkeznek egyszerien arról, hogy az ipari szabadságnak is, bármily magasztos legyen is az elve, vannak bizonyos erkölcsi és jogi korlátái, és ezen magasztos elvnek zászlaja alatt a szellemi tulajdon véd- tclenségét kívánni nem jogosult. (Helyeslés a jobboldalon.) A szabadalmi oltalom nélkül az ipari haladás jelenlegi magasságát soha el nem érte volna, mert hiányzott volna a leghatalmasabb rugó, az inger, mely az emberi szellemet a találmányok eszközlésére ösztönözte. Szabadalmi oltalom nélkül igen sok találmány feltalálójával együtt hal meg, a találmányok történetéből számos példára hivatkozhatunk, hogy bizonyos találmányok a feltaláló halálával teljesen elvesztek, és csak később, a szabadalmi oltalom alatt képezték ismét találmány tárgyát, de vannak olyanok -is, melyek léteztek, de egyszer elveszve, többé sohasem lettek feltalálva. Mindez azonban csak általánosságban és elvileg indokolja a szabadalmi intézmény jogosultságát. Nálunk nagyon gyakran, különösen azok körében, kik a kérdéssel behatóan ke- vésbbé foglalkoztak, találkozunk körülbelül a következő eszmemenettel. A szabadalmi intézmény tulajdonképen nagyon helyes, de a mi specziális viszonyaink között talán jobb volna szabadalmi törvényt egyáltalában nem teremteni, mert ezáltal abba a helyzetbe juthatnánk, hogy iparunk a világ összes találmányait szabadalmi díjakkal való megterhéltetés nélkül használhatná. Az első pillanatra ez az eszmemenet, ez az okoskodás a tetszetősségnek nagy látszatával bir, de elveszti ezen tetszetőségét azonnal, midőn ezt az érvelést kritika és bouezkés alá veszszük. Ha a szabadalmi oltalomnak tartalma és hatása csak .abban volna, hogy annak révén a feltaláló szabadalmi díjakat szedhet, akkor talán igazuk volna ez álláspont védőinek, hanem ennél sokkal fontosabb tartalmát képezi a szabadalmi intézménynek az, hogy ennek védőszárnyai alatt fejlődhetik és erősbödik az ipar, csak azon részbeni kizárólagosság, melyet a szabadalmi oltalom biztosít, képezi az ingert és a jövedelmezőségnek némi biztosítékát, mely feltétlenül szükséges arra, hogy a tőkét legtöbb esetben koczkázattal járó iparvállalatokba való elhelyezésre reábirja. Ha ehhez még hozzáteszem azt, hogyjegy iparilag fejletlenebb és oly országban, mely saját- lagos viszonyainál fogva nincs azon helyzetben, hogy iparát védvámokkal védhesse, más országok megerősödött és fejlettebb iparával szemben, a szabadalmi intézmény a leghatalmasabb az ipar fejlesztésére, akkor talán felesleges, hogy arra is hivatkozzam, hogy egy ilyen elv érvényre jutása esetéu az ipartermékek legnagyobb része meg volna fosztva azon lehetőségtől és képességtől, hogy a külföldre való kivitel versenyében részt vehessen. Épen a mi különleges (12) Részlet a találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat parlamenti vitájából (1895. május 7.) 29
