Benke Zsófia (szerk.): Magyar iparjogvédelmi dokumentumok a régmúltból (Budapest, 1998)
Iparjogvédelem az 1896. évi szabadalmi törvény életbelépését megelőzően
László, oki. gépészmérnök, hites szabadalmi ügyvivő', kir. törvényszéki hites szakértő” A találmányi szabadalom című 1913-ban megjelent munkájában. A szabadalom története valóban évszázadokkal ezelőtt kezdődött. Európában elsőként az 1474. évi Velencei Dekrétum szabályozta törvényi szinten a szabadalmak ügyét. Angliában az 1624-es Statute of Monopolies már a modern szabadalmi törvények legfontosabb elemeit megfogalmazta. Magyarországon a későn fejlődő iparnak megfelelően csak mintegy kétszáz évvel később, az 1822. évi 6137. számú helytartótanácsi rendelettel került sor az első törvényes rendezésre. E jogszabály - az 1820. évi osztrák császári nyílt parancs alig módosított változata - erős ellenállást váltott ki nálunk, mivel kiadása nem alkotmányos módon történt. A karok és rendek alkotmánysértésnek minősítették, és mint ilyen ellen - egyéb sérelmeikkel együtt - feliratban tiltakoztak az uralkodónál az 1825-1827. évi pozsonyi országgyűlésen. Az uralkodó az ügyben kikérte a magyar kormányszervek véleményét, de a számos felterjesztés és leirat nem hozott törvényes megoldást; Magyarországon nagyon kevés kivételtől eltekintve felfüggesztették a szabadalomlevelek kiadását. Jóval később a kereskedelmi társaságokról szóló 1840. évi XVIII. te. vetett végett ennek az egyre nehezebben tartható helyzetnek, amennyiben ez mint alkotmányos úton létrejött jogszabály rögzítette az 1822. évi rendelet által előírt szabadalmi szabályozást. A kérdés újabb rendezésére a szabadságharc leverése után került sor, amikor is az Ausztriában 1852 augusztusában kiadott nyílt parancs - az abszolutizmus korának elve és gyakorlata szerint - az egész Habsburg Birodalom területén, így nálunk is hatályba lépett és érvényben maradt a kiegyezésig. Ekkor, illetve ennek keretében a magyar és az osztrák miniszter- tanács megállapodott, hogy a szabadalmak engedélyezése Magyarországon a magyar Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium hatáskörébe kerül. Az ugyancsak 1867- ben megkötött vám- és kereskedelmi szövetség XVI. cikke azonban mind az osztrák, mind pedig a magyar szabadalmak engedélyezését a két szakminiszter egyetértéséhez kötötte, egyforma elvek szerint és egyforma érvényességgel. Ez utóbbi szabályozás által létrejött gyakorlat hazánk számára hátrányosnak bizonyult. A feltalálók nagy része Ausztriában kérte találmánya szabadalmazását, és így a díjak csak az osztrák kincstárat gazdagították. A tíz évvel későbbi vám- és kereskedelmi szövetség megújítása tárgyában keletkezett 1878. évi XX. törvény XVI. cikke ugyan valamelyest csökkentette a magyar kincstárat kedvezőtlenül érintő különbséget, de számottevő változást nem hozott. Frecskay János egy 1886-ban megjelent tanulmányában közölt adata szerint 1885-ben az összes szabadalomból származott jövedelemből 77,06% illette az osztrák kincstárat, és csak a fennmaradó 22,94% a magyart. A közös szabadalomügy az idők folyamán nemcsak anyagi hátrányt jelentett Magyarországnak, de a kétoldalú engedélyezés nehézkessége mind a két fél számára egyaránt terhessé vált, és Ausztriában is felvetődött az újabb jogi szabályozás szükségessége. Az osztrák kormány 1.882 és 1892 között három ilyen tárgyú törvényjavaslatot juttatott el a magyar kormányhoz, hosszas tárgyalások után azonban bizonyossá vált, hogy közös, egyenlő elvekre alapított szabadalmi törvényt a két ország eltérő gazdasági érdekei nem engednek meg. A magyar szabadalmi szakemberek az osztrák törvényjavaslatokkal kapcsolatban kifejtették, hogy a szabadalomügy közös kezelése hátrányosan hat vissza magára a magyar ipar fejlődésére is. Végre megállapodás született a vám- és kereskedelmi szövetség vonatkozó paragrafusainak olyan értelmű módosításáról, mely szerint a két állam szabadalmi jogrendjét egymástól függetlenül szabályozza. E megállapodást iktatta törvénybe az 1893- évi XLI. te., mely utat nyitott egy új, korszerű szabadalmi törvény megalkotására is. A kortárs szakember, Jámbor Gyula így méltatta az 1893- évi XLI. te. jelentőségét Szabadalmi ügyünk reformjához című, 1894-ben megjelent tanulmányában: „A folyó év kezdetével nevezetes változás állott be szabadalmi ügyünkben. Az 1893- évi XLI. te. megszüntette a vám- és kereskedelmi szerződés XVI. cikkét, mely a szabadalmi ügyet 1867 óta közös, vagy mondjuk: kölcsönös üggyé 14
