Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)

II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály

A találmányi jelleg vizsgálata akkor, amidőn az elbírálás céljaira konkrét adatokkal nem rendelkezünk, nem egyéb, mint egy olyan összehasonlítás, a melynél szellemi képességeink és tudásunk alapján bíráljuk el, hogy vájjon az elibénk tartott jelenség, tapasztalataink alapján, tudásunkhoz mérten találmánynak tekinthető-e vagy sem ? Minthogy pedig a találmány fogalmával az újdonság fogalma annyira kapcsolatos, hogy nem új dolog találmánynak sem tekinthető, mert nem új dolog alkotásához föltalálói tevékenység sem szükséges, következik éppen az előbbiek alapján, hogy a találmányi jelleg elbírálása nem is egyéb, mint teljesen individuális szempontokból foganatosított újdonságvizsgálat.

De éppen ebben a tényben a sikeres megoldásnak kétszeres nehézsége rejlik.

Az egyik individuális szempontokból mutatkozik s ez abban áll, hogy egy és ugyanazon dolognak más jelentőséget tulajdoníthat az egyik és mást a másik előadó, sőt ugyanaz az előadó a szellemi élet folytonos fejlődése folytán ma más fontosságot láthat ugyanabban a dologban, mint láthatott korábban.

A másik nehézség abban jelentkezik, hogy a törvény az újdonságvizsgálatot kizárja, tehát a találmány egyik legfontosabb kritériumának a vizsgálata törvényes alapon lehetetlenné van téve.

Számtalan esetben tapasztalhatják az előadók, hogy nyilvánvalóan nem új találmányokat jelentenek be. Minthogy azonban a találmányok újdonsága hivatalból nem vizsgálható, a tényleges találmányi jelleg fönforgása sem kifogásolható, mert újdonságrontó adatok híjában nem is bizonyítható.

Mindezen nehézségek tudatában tehát a hivatal gyakorlata a találmányi jelleg kérdését illetőleg egyedül törvényesnek nevezhető módon oda fejlődött, hogy a találmányi jelleg elbírálásához az alapot mindenkor a találmányi leírásban magában kereste.

Minden föltaláló ugyanis, midőn találmányát leírja, azon tárgyi körnek, melyre találmánya vonatkozik, bizonyos fejlettségi fokát tételezi föl s ebből vezeti le találmányát. A hivatal a találmányi leírást vizsgálva, újdonság szempontjából nem bocsátkozhatott ezen fölállítás helyességének vizsgálatába, hanem a föltaláló álláspontjával volt kénytelen beérni s ebből a szempontból vizsgálhatta csak a találmányi jelleget, értékelhette a jelentkező hatásokat.

Minden dologi változtatás az ok és okozat közötti összefüggés folytán valamely sajátos hatásban jelentkezik, amely hatás a változtatás lényegbeli nagyságának mérőjéül legalkalmasabban használható föl.

Teljesen eltérő tulajdonságú elemek, pl. bizonyos csoportosításban valamely adott cél szempontjából azonos hatásokkal járhatnak, csoportosításaikban egymással fölcserélhetők. míg más célok szempontjából egymástól lényegesen eltérő hatásokat mutathatnak föl s így egymással nem helyettesíthetők.