Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
III. Védjegyügyek - A) Bevezetés
231 «Az árujegy, mustraoltalomra nézve jelenleg fennálló rendszabályok* megváltoztatása csak a két fél egyetértésével eszközölhető. Az árujegynek, mustrának vagy mintának a két állam területén levő akármelyik iparkamaránál történt letéteménvezése és lajstromozása az illető részére mindkét fél területén törvényes oltalmat biztosít. Az iparos vagy termelő telepének neve, cége, címere vagy megnevezése úgy az egyik, mint a másik állam területén törvényes oltalmat biztosít. Az e részben jelenleg fennálló rendszabályok alapján szerzett jogok mind a két fél területén teljes érvénynyel bírnak. A két állam területén bejelentett árujegyek nyilvántartása végett mindkét kereskedelmi ministeriumban árujegy-lajstromok fognak a két kereskedelmi minister kölcsönös havi közleményei alapján vezettetni.» Ha csak azt említjük, hogy a pátensben foglalt rendelkezések — a kereskedőnek és őstermelőnek kizárásával — egyedül az iparosnak nyújtottak módot védjegyjog megszerzésére, vagy pedig azt a rendelkezést említjük meg, hogy a pátens az oltalom alá helyezett árujegyek közzététele iránt egyáltalában nem intézkedett és így az érdekelt felek a központi lajstrom megtekintése esetén sem szerezhettek magoknak bizonyosságot abban a fontos kérdésben, vájjon bizonyos árújegy törvényes oltalom alatt áll-e vagy sem, érthető lesz, hogy a szóban forgó rendszabályok az alkotmányunk helyreállítását követő 1—2 évtized alatt lényegesen változott közgazdasági viszonyok közt elavultaknak bizonyultak. Ez a körülmény arra volt befolyással, hogy a magyar kormány 1888-ban. törvényjavaslatot terjesztett a törvényhozás elé, mely javaslat némi módosítással a védjegyek oltalmáról szóló 1890: II. t.-cikkben foglalt alakban a szent korona összes országaira kiterjedő hatállyal 1890. évi május 16-án lépett életbe. A most említett törvényt részben módosítja és kiegészíti az 1895 : XLI. t.-cikkbe foglalt novellaris törvény, mely 1895. évi augusztus 1-én lépett életbe. Mindkét törvény Ausztriával egyetértőleg ugyan, de Magyarország szuverén jogkörében alkotott oly törvény, mely a viszonosság előföltétele mellett 1907. évi december végéig egyoldalúlag meg nem változtatható. (L. 1867: t.-c. 1878: XX. t.-c. 1887 : évi XXIV. t.-c. 1898: I. t.-c. és 1899: XXX. t.-c ) Mindkét törvény hatálya az egész magyar birodalomra és így Horvát-Szlavonországokra is kiterjed. Ausztriának 1890. évi január 6-iki és 1895. évi julius Ö0-iki védjegytörvényei a mi törvényeinkkel analog rendelkezéseket tartalmaznak. Szemben a pátenssel, nevezetes újításai az 1890. évi alaptörvényünknek, hogy ez nem csupán az iparosnak, hanem az őstermelőnek és kereskedőnek is nyújt védjegyjogot. Statuálja az elővizsgálatnak bizonyos rendszerét, az avis préalable intézményében. Intézkedik a védjegyeknek ábráival törté* Ezek alatt az 1858. évi dec*. 7-iki cs. védjegypátens határozmányai értendők. A 1858. évi védjegypátens. Az 1890 : II. t.-c.
