Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - C) A szabadalomügygyel kapcsolatos intézményekről
195 átadná. E tekintetben a szabadalmi hivatal gyakorlata abban csúcsosodott ki, hogy ezeket a díjakat csakis olyan szegény föltalálóknak hitelezi, akiknek találmányi bejelentésében tényleg van iparilag értékesíthető találmány; míg az olyan találmányi bejelentést tevőknek, akiknek bejelentése értéktelennek mutatkozik, továbbá az úgynevezett üzletszerű föltalálóknak, kik az ipar legkülönbözőbb teréről csaknem naponkint jelentenek be díjhitelezés reményében egy-egy találmányt, a díjakat nem hitelezi. A hivatal tízéves fönnállása alatt a 45. §. alapján való díjhiteiezés elég gyakori volt, mig a 46. §. 2. és 3. pontjai alapján fizetendő díjak megfizetése alól egyetlen egy esetben sem mentetett föl senki. A hitelezett díjakat pedig a szabadalmi hivatal nyilván nem tartja, behajtani meg sem kísérli, mert azok, akiknek sikerűi találmányukat értékesíteni, a 2-ik évi díjjal együtt szívesen fizetik meg a hitelezett díjakat is ; azok pedig, kiknek ez módjukban nem áll, bizonyára olyan anyagi helyzetben vannak, hogy rajtuk a hitelezett díjak aligha volnának behajthatok. A befizetett szabadalmi díjak és külön díjak visszatérítésének kérdése igen gyakran foglalkoztatta a szabadalmi hivatalt, sőt ezzel a kérdéssel — dacára a törvény világos rendelkezésének — még teljes ülésben is foglalkozott. így bár a 45. §. utolsó pontja határozottan úgy is rendelkezik, miszerint «a bejelentési díj egyáltalán nem, az évi díj pedig csak akkor téríttetik vissza, ha a szabadalom megadása megtagadtatik», mégis a hivatal a törvényt ilyen rigorose alkalmazni nem látta indokoltnak. Ugyanazért, ha valaki a bejelentési díjat előre lefizette, amit a 45. §. első bekezdése és a 31. §. 1. p. szerint még a bejelentés benyújtása előtt kell megtenni, (mert a fizetésről szóló nyugta a bejelentéshez csatolandó), és később a szándékolt bejelentés megtételétől eláll, akkor a hivatal a befizetett bejelentési díjat, mint tartozatlan fizetést visszautalványozza. Hasonlóképen, ha valaki évi díjat tartozat- lanúl fizetette be, kérelmére ezen díjakat is a hivatal visszautalványozza. Például, ha valaki abban a hiszemben, hogy szabadalma még fönnáll, annak megszűnése után fizeti be az évi díjakat, vagy ha egy közzététel előtt visszavont bejelentés után fizeti be az első évi díjat, ezen tartozatlan fizetés jellegével bíró teljesítményeket a hivatal minden esetben vissza szokta utalványozni. A szab. törv. 46. §-a alapján befizetett külön díjakat csakis eg\etlen esetben, t. i. akkor engedi törvényünk visszautalványoztatci, ha a szab. törv. 36. §-a alapján a bejelentési osztály által hozott határozat ellen beadott föl- folyamodásnak a bírói osztály helyt ad, illetve, ha a fölfolyamodás eredményre vezetett. Minthogy azonban a szabadalmi hivatal állandó gyakorlata szerint a szabadalmi hivatal bejelentési osztályának a törvény más szakaszai alapján hozott ügydöntő határozatai ellen is megengedi a fölfolyamodást a bírói osztályhoz, azzal a föltétellel azonban, hogy ezen fölfolyamodások után is lefizettessók a 20 korona külön díj : a szabadalmi hivatal mindazon esetekben, amidőn a bejelentési osztály határozatát fölfolyamodás folytán a bírói 13*
