Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek - C) A szabadalomügygyel kapcsolatos intézményekről
193 díjat, illetve a 2-ik évi díjat befizette, jelét adta annak a szándékának, hogy szabadalmát fönn akarja tartani, azt értékesíteni kilátása is van és mivel a törvény nem tartalmaz tiltó rendelkezést oly irányban, mely ezen díjhitelezésnek az első év lejárta utáni időre való kiterjesztését megtiltaná és mert ezzel is módot akar nyújtani a szegény föltalálónak szabadalma értékesítésére, ami tudvalévőén az új találmányokkal szemben fönnálló bizalmatlanság miatt az első években úgy is igen lassan megy. Ez az eljárás a törvény szigorát nem kis mértékben enyhítette. A szabadalmi törvény alapján megállapított díjakat kivétel nélkül mindenki így a kir. államkincstár, a hadügyi kormány, sőt a fölséges uralkodóház tagjai is kötelesek megfizetni, mert az érvényben álló díj ■ és illetékszabályokban megállapított illetékmentesség taxative csakis ezen törvényben fölsorolt esetekre vonatkozván, az más törvényen alapuló díjakra, így a szabadalmi díjakra ki nem terjeszthető. Ez a m. kir. szabadalmi hivatal állandó gyakorlata. A szabadalmi díjak egy összegben egyszerre fizetendők, részletfizetésnek csakis akkor és úgy van helye, ha az utolsó napig — t. i. a lejárat utáni 60-ik napig inclusive — bár több részletben, de az egész esedékes összeg megfizettetik. Ezen a napon túl terjedő részletfizetési engedély adásra a hivatal följogosítva nincs. Azonban a még érvényben álló kevés számú, az osztrák cs. kir. kormány által közös egyetértéssel engedélyezett szabadalmakat, a m. kir. kereskedelmi miniszter 20052/90. és 32170/97. k. m. sz. rendeletéi alapján, a régi gyakorlatra való tekintettel akkor is meghosszabbította a hivatal, ha az esedékes szabadalmi díjak egy részét a fél a lejárat előtt és így kellő időben, más részét pedig a hivatal által kitűzött határidőben ugyan, de az 573/96. K. M. E. r. 27. §. 2. pontjában megszabott időn túl fizette be. A törvény 45. §. 8., 9., 10-ik bekezdésében, valamint a 46 §-ban foglalt rendelkezések a 62. §. világos rendelkezése szerint a szabadalmi törvény életbelépte előtt engedélyezett szabadalmakra is kiterjesztetvén, a m. kir. szabadalmi hivatal a régi, a m. kir. kereskedelmi miniszter hozzájárulásával a cs. kir. osztrák kereskedelmi miniszter által engedélyezett szabadalmak átruházása után is követelte a 46. §. 4. pontjában a szabadalmak átruházásának bejegyzése után követelt 20 K külön díj fizetését. A szabadalmi hivatal ezen eljárása ellen -az osztrák kormány a m. kir. kereskedelmi kormánynál előterjesztéssel élvén, ugyanez 1896. évi december 24-én 78746 K. M. sz. a. kelt rendeletével oda utasította a szabadalmi hivatalt, hogy osztrák kezdeményezésű a két kormány közös egyetértésével engedélyezett szabadalmak átruházásának belajstromozása után a 20 korona lajstromozási illetéket ne követelje, minek folytán 1897. évtől kezdve ily szabadalmak átruházásának lajstromozása után a külön díj lefizetésének igazolását a szabadalmi hivatal nem is követelte. Bár a 45. §. 10-ik bekezdése szerint az évi díjak minden, a szabadalom 13
