Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)
II. Szabadalmi ügyek
Eljárás az ipari és szabadalmi ügyosztálynál a cs. k/r. osztrák kereskedelmi miniszter beleegyezésével és hozzájáruláséival volt engedélyezhető, viszont Ausztriában szabadalom csakis a magyar kormány engedélyezésével volt adható. Az eljárás az volt, hogy ha valamely magyar honos vagy külföldi a magyar kormánynál szabadalmat akart kieszközölni és a magyar kormány a szabadalom kiadását engedélyezhetőnek találta, akkor az ügyre vonatkozó összes iratokat átküldte az osztrák kereskedelmi minisztériumhoz. Ha aztán ez az engedélyezéshez hozzájárult, akkor folyamodó részére kiállíttatott a szabadalmi okirat, még pedig a magyar kormány által Magyarország területére külön magyar nyelvű, az osztrák kormány által pedig Ausztria területére külön német nyelvű okirat. Mivel pedig a vám- és kereskedelmi szövetség értelmében hazánkat és Ausztriát egy közös vámhatár vette körül és veszi körül még ma is, ezen a két kormány közös egyetértésével engedélyezett szabadalmakat rövidség okáért és tévesen közös szabadalmaknak nevezték el. Hogy ezen téves elnevezésnek ránk nézve minő hátrányos következményei lettek e helyütt nem célom ismertetni, csakis arra mutatok reá, hogy bár mindenik kormány a saját állama területére a szabadalmat külön engedélyezte, arról külön okiratot is állított ki, ezen közös elnevezésből az osztrák kormány, később — a magyar kormány hallgatólagos beleegyezésével arra a következtetésre jutott,, hogy ezek a szabadalmak oszthatlanok és egységesek. A szabadalmak engedélyezését és az ügyek ellátását a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumban ekkor az úgynevezett «ipari és szabadalmi ügyosztályi) végezte. Teendője bizony nem sok volt; amit igazol legjobban az a tény’, hogy egy osztálytanácsos vezetése alatt álló, két fogalmazóból s ugyanannyi tagból álló kezelő személyzettel ezen osztály nemcsak a szabadalmi ügyeket intézte el, de elintézte még a vásári- és áru-védjegy- és mustraoltalmi ügyeket, emellett végezte az összes e szakmába eső adminisztrativ teendőket, ú. m. : az iktatást, másolást, kiadást, irattározást és lajstromozást is. Az évenkint előforduló 2 -3 szabadalmi- és védjegy-pertől eltekintve, ezen osztály fogalmazó tagjainak hivatalos működése leginkább csak arra szorítkozott, hogy — a szabadalmi leírások kivételével, melyek nagyrészt német nyelven írva helyeztettek nálunk is el. aminő nyelven írva Ausztriából átküldettek — az osztrák kormánytól hozzájárulás céljából átküldött szabadalom engedélyezésére vonatkozó iratokat lefordították és az erre szolgáló különféle mintaíveket (blanquette) kitöltötték. Természetes dolog is volt ez, hisz ebben az időben hazánkban belföldiek úgy, mint külföldiek évente alig nyújtottak be szabadalomért 50—öO bejelentést. Annál gyakoribb volt az ebben az időben Ausztriában. Az osztrák kereskedelmi minisztériumtól hozzánk megküldött találmányi 1 (i
