Jelentés a M. Kir. Szabadalmi Hivatal 10 évi működéséről 1896-1906 (Budapest, 1907)

II. Szabadalmi ügyek - A) A bejelentési osztály

136

mette a társaság jogát végzett munkáinak eredményeire, mit bizonyítani kivan egyébiránt fölszólaló a

g) 10. alatt becsatolt levelekkel és a 11. és 12. alatt becsatolt számlákkal is, ennélfogva igazolva látja, hogy H. tanárnak szerződésileg elvállalt kötelessége volt, hogy szakértelmét honorárium fejében olyan eljárásnak a föltalálására fordítsa, mint aminőre a jelen bejelentés vonatkozik s kéri, hogy ezek alapján bejelentőktől a szabadalom a föntebb idézett törvény 6. §-a értelmében tagadtassék meg.

Bejelentők képviselője tagadja, hogy H.-nak megbízatása lett volna arra, miszerint a bejelentett eljárást föltalálja, a megállapodás csakis arra szólt, hogy a már ismert eljárásokkal kísérletezzen tovább. Tagadja, hogy H. a fölszólaló alkalmazottja volna, ami különben már abból is kitűnik, hogy szolgálatait a magánalkalmazáson kívül álló vegyészek német tarifája alapján ajánlotta föl, tagadja továbbá, hogy a fölszólaló cég gyári személyzetét vette volna igénybe.

Nézete szerint már azért is szabadalmazandó a bejelentés, mivel azt nemcsak H., hanem a N. A. és W. cég is bejelentették, akik szintén fejlesztették a találmányt. Különben kiemeli, hogy a bejelentett eljárás lényegesen különbözik attól, melyet H. a próbagyártásnál alkalmazott.

A m. kir. szabadalmi hivatal bejelentési osztálya a bejelentés tárgyát és fölszólaló bizonyítékait megvizsgálván, a bejelentésre kért szabadalmat megadliatónak találta.

Fölszólaló ugyanis felszólalását a szabadalmi törvény 6. §-ára alapítja, azt állítván, hogy bejelentő és fölszólaló cég között szerződéses viszony állott fönn, mely bejelentőt arra kötelezte, hogy a szóbanforgó eljárást fölszólaló cég részére dolgozza ki, illetve találja föl.

Tekintve azonban, hogy a hivatkozott törvényszakasz alapján a szabadalom engedélyezése csak az esetben tagadandó meg, hogyha bejelentőnek mint állami vagy magán- alkalmazott nul; alkalmazásából, vagy hivatalos állásából folyó teendője volt. vagy szerződése kötelezte öt arra. hogy szakértelmét olyan gyártási eljárások, vagy ipari termékek föltalálására használja föl. mint amimre a szabádalmat kéri, fölszólaló pedig azt. hogy H. J. bejelentő nála magánalkalmazásban állott volna, nem igazolta, mert abból a körülményből, hogy H.. tanár heteken át Sz.-en tartózkodott, annak magánalkalmazotti minősége ki nem tűnik, mível ö az 1898. évi április hó 14-én kelt és fölszólaló által 8. alatt becsatolt levél tartalma szerint csak arra vállalkozott, hogy a kísérleteket személyesen, vagy mérnökének közbenjárása mellett a díjjegyzékben foglalt árszabás szerint fogja végezni, mi annak magánalkalmazotti minőségét nem állapítja meg és mert ezen körülmény a fölszólaló álltai fölhozott és fönt fölsorolt egyéb bizonyítékokkal sem igazoltatott : ennélfogva az 1895. évi XXXVII. t.-c. 6. §-ára alapított fölszólalásuak helyt adni és a szabadalmat ez alapon megtagadni nem lehetett. (Bej. oszt. 1899. nov. 28. és dec. 7.)

A bejelentési osztálynak ezen határozatát a bírói osztály 4506 900. sz. határozatával helybenhagyta, a következő indokolással :

A bejelentési osztály neheztelt határozatát helyben kellett hagyni az abban fölhozott indokoknál fogva és annyival inkább is, mert az 1895. évi XXXVII. t.-c. 6. §. értelmében csakis állami vagy magánalkalmazásban álló személyek találmányi bejelentését lehet megtámadni azon az alapon, hogy az állami vagy magánalkalmazottnak állásából, alkalmazásából folyó leendője roll, vagy szerződés kötelezte arra. hogy szakértelmét olyan eljárások vagy más egyéb föltalálására használja föl. mint amilyenre találmányi bejelentésében szabadalmat kér.

Jelen esetben tehát az volt elbírálandó, hogy H. tanár tekinthető é a fölszólaló «M. C. T. Részvénytársasága cég magánalkalmazottjárnak és hogy H. tanárnak, mint ilyennek alkalmazásából vagy szerződéséből kifolyólag kötelességében állott-e találmányi bejelentésével megegyező eljárást föltalálni.