Apor Dezső - Nagy Béla (szerk.): Híres feltalálók. Az akarat és tudás hősei (Budapest, 1915)
Híres feltalálók - A repülés mesterei: Küzdelmes úton a csillagok felé
a Repülés Mesterei KÜZDELMES ÚTON A CSILLAGOK FELÉ 1. Akik a léghajót feltalálták Felszállani a levegőbe : régi vágya volt az emberiségnek A felszállás és a repülés azonban nagyon nehezen sikerült, mert az embert és a többi szárnyatlan élőlényt a természet hozzáköti a föld rögéhez. Mégis sokan akadtak, akik ellesték a madarak repülésének a módját és tőlük akarták eltanulni, hogyan kell a levegőbe felemelkedni és ott megmaradni. Voltak, akik utánozták a madarak szárnyait is és ezeket a mesterséges szárnyakat odaerősítették a vállaikhoz. De repülni nem tudtak, mert a repüléshez nemcsak szárny, hanem az emberi test súlyának megfelelő olyan nagy erő kell, amennyi az emberi izmokban nincs meg, míg a legkisebb madár aránylag nagyobb erőt tud kifejteni, mint az ember. Ezért a vállakra alkalmazott szárnyakkal való kísérletek nem sikerültek. Mást kellett kitalálni és előbb meg kellett tudni, hogy mi az igazi alapja a levegőben való megmaradásnak? Mi emeli fel, mi tartja meg a levegőben a testeket? A görög mitológia meséjét a repülésről — természetesen — nem lehet elfogadni. De érdekes, hogy a repülés gondolata és lehetősége már akkor is élt az emberek képzeletében. A mitológia szerint ugyanis elsőbb Daidalosz, az ókori iparművész »vállára ragasztott szárnyakon repült« — volna Szicíliába. Ikarosz, Daidalosz fia már »igen magasra merészkedett, a nap azután felolvasztotta a viaszt, amely a szárnyakat a vállon tartotta és lezuhant a tengerbe, ahol el is pusztult». A mesebeli repülés óta az embereknek még a képzeletét sem foglalkoztatta a »levegőben való úszás». De a tudományos korszak meghozta az erre való első kísérleteket is. Az 1670-ik évben egv olasz szerzetes : Lana Francesco próbálkozott a repülés módjának a megtalálásával. Ő már nem szárnyakkal, hanem egészen más úton akart a levegőbe Apor—Nagy : Híres feltalálók. 6
