Apor Dezső - Nagy Béla (szerk.): Híres feltalálók. Az akarat és tudás hősei (Budapest, 1915)
Híres feltalálók - Magyarok világhirű találmánya: Virág és Pollák gyorstávírója
Magyarok Világhírű Találmánya VIRÁG ÉS POLLÁK GYORSTÁVÍRÓJA A közönséges távírógépeknek az a legnagyobb hibájuk, hogy az egyik állomástól a másikig vezető dróthuzalt nem használják ki eléggé. A forgalmasabb városok között sok tele- gráfdrótot kell alkalmazni, hogy a nagy távíróforgalmat lebonyolítsák, ez pedig nagyon megdrágítja a táviratozást. Hátránya a közönséges távírónak az is, hogy munkára való képessége az ember erejétől függ, pedig a legügyesebb távíróhivatali tisztviselő sem tud egy óra alatt 300 szónál többet a távírógépen továbbítani. Ez ugyan nem sok, de ha elgondoljuk, hogy például a Morse-féle távírónál minden betű átlag három és minden szó (nyolc betűt véve egy szóra) átlag 24 jelből áll, akkor a távírótisztnek éppen 7200 jelet kell 300 szó táviratozása közben lekopogtatnia, ami ugyancsak kifárasztja. És bár az ember nagy fáradsággal kopogtatja le a maga 7200 jelét, a villamosság óriási gyorsaságához és munkaképességéhez mérten ezt mégis kevésnek kell tartanunk. Tegyük fel, hogy Budapestről Brassóba táviratozunk. Ez a távolság 720 kilométer, és mégis, az a félpillanatnyi idő, ami két jel lekopogtatása között elmúlt, elég arra, hogy Budapestről elindított villamos áram megfussa a több száz kilométernyi utat, az első jel Brassóba megérkezzék, sőt már türelmetlenül várja a másikat. Közönséges Morse-gépeken száz ember sem képes annyi jelet egy óra alatt leadni, amennyit a villamos áram egyetlen táviródróton továbbítani tud. így jöttek rá a kettős és a sokszoros táviratozás gondolatára. A kettős táviratozás abból áll, hogy egy és ugyanazon dróton két ellenkező irányban továbbítanak sürgönyöket. Ez a távíródrót kihasználásának egyszerűbb módja, amit az amerikai Edisonnak köszönhet a világ. Sokkal nehezebb a sokszoros táviratozás, melynél ugyanazon a dróton több sürgönyt
