Ostwald, Wilhelm: Feltalálók, felfedezők, nagy emberek (Budapest, 1912)

Pogány József: Ostwald

4

OST WALD

nál olyan átkozottul sokoldalú lenni. És romantikus abban is, hogy azonnal és mindenkire hat az egyénisége, mindenki megszereti, nagyon simán és könnyen halad. Elismerik és pártolják. Hamarosan asszisztens lesz és huszonöt éves korában már magántanár a dorpati egyetemen. Mint Ostwald szerint minden ifjú zseni, ő is azonnal a legnagyobb célokra tör, már első munkájával megkezdi élete legnagyobb alkotását: a fizika és kémia oly termékennyé lett egyesítését.

Környezete rajongott érte, pedig igen sokat boszantotta őket „vad“ nézeteivel. „Az öreg és munkára képtelen embereket meg kellene ölni“, „A szerelem őrültség“. „Sohasem fogok megházasodni, mert előre látom, hogy sajnálnom kellene a feleségemet és még erre sem volna elég időm.“ 1879-ben természetesen eljegyezte magát: „Megházasodom, mert ez a leány zavar a munkámban.“ Keresztülmegy ekkor a nagy természettudósok gyakori válságán. Egy pillanatig arra gondolt, hogy a megélhetés kedvéért abbahagyja a tudományos munkát és a technikai kémiára adja magát. De aztán a felesége ellenállása győzött és Ostwald nem lett hűtlen a tudományhoz. Ostwaldnak igen érdekes fejtegetései vannak, hogy milyennek kell lennie a nagy ember feleségének, hogy a zseni az alkotás egy éle-