Ostwald, Wilhelm: Feltalálók, felfedezők, nagy emberek (Budapest, 1912)
A történelmi iskola
FELTALÁLÓK, FELFEDEZŐK 39 hanem tényleges általánosítást ölel fel. Mindkét kérdés önmagától megválaszolódik az eleinte inkább sejtett, mint kimutatott általánosítás tényleges megléte s esetleg szükséges módosítása vagy kiterjesztése után, az esetnek az ideiglenes szempontok szerint való közelebbi vizsgálásával. Az igazán tudományos gondolkozást a munkának e stádiumában, a kutatónak szellemi gyermekeivel szemben kellő elfogulatlansága, kényszeresetben: kegyetlensége igazolja. Az uj területen megismert törvény felemelő hatása rendszerint oly erős, hogy különös önfegyelmezés kell a tévedés lehetőségének meggondolásához. Amennyiben ez az »Italánositás valóban a tények egy egész lánczolatát fogja össze, mindenesetre használható részei is vannak, viszont ezek a részek egy fel nem ismert fontoságú ponthoz is kapcsolódhatnak. S ha ellentmondásokat találunk, akkor az összefoglaló gondolatnak a meglévő tényékhez való fokozatos alkalmazása adja azt a munkát, a mely minden tudomány örök útja és igazi fejlesztője. Lehetetlenség tehát az anyaggyűjtést és annak rendszeres értékesítését kél, időben és személyileg elkülönített feladatnak tekinteni. Ha külső okok teszik ezt szükségessé: elmaradhatlan következményéül a tudományos eredmények késlekedése és értékeik csökkenése várható.
