Ostwald, Wilhelm: Feltalálók, felfedezők, nagy emberek (Budapest, 1912)

A kultura problémája

tömbbe úgy lássák és képzeljék bele a szoborművet, minha benne rejtőznék, akár a pacsirta a burokban: egy vékony hártyát kellett csak lehántani s a mű egész szépségében felszabadult, még pedig a lehető legcsekélyebb anyag' veszteséggel.

Abban tehát megállapodtunk, hogy a gazdasági együttható minden cselekvésnél, minden czélszerű eljárásnál érvényesül, éppen csak az egyik munka többé, a másik kevésbbé összetett, amennyiben egyes cselekvések summájaként jelentkezik s minden egyes tagnak meg van a maga külön koefficiense.

Alig intéztük el azonban ezt az ütközőpontot, már egy újabb magyarázatra van szükség. Feltéve, hogy minden mii több részből van ösz- szeállitva s valamennyinek meg van a maga gazdasági együtthatója: hogyan lehet akkor a különböző alkotórészeket összesíteni? Az iskolában azt tanultuk, hogy csak egynemüeket lehet összeadni: almát almával, gyereket gyerekkel. De a művészi szépséget és a márványtömb súlyát nem lehet egymáshoz rakni.

Hogyan is állottunk a mi esztergályosunkról szóló példázattal? Hiszen fát és időt valójában épp ily kevéssé lehet összeadni. És mégis egybe tudtuk vonni s ezáltal össze is adni őket: mindkettőt pénzértékben fejeztük ki. Pénz pénzzel

FELTALÁLÓK, FELFEDEZŐK 13