Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)
V.
94 Kitartunk tehát azon felfogásunk mellett, melyet már majdnem egy évtized előtt és azóta is állandóan vallottunk'- „ha kénytelen-kelletlen is, azt kell megállapítanunk, hogy rádióleadás szempontjából védelemben részesülnek a zeneművek, zenés-színművek és színművek, — írói művek azonban nem; — legalább de lege lata így kell tekintenünk”.*) Felmerül azonban itt egy érzelmi szempont: hát az írók alkotásait, az írói-műveket a rádió szabadon aknázhatja kit — az írói művek jogunk szerint nem részesülnek védelemben a rádió nyilvános előadása tekintetében 1 Érthető, ha ez az érzelmi szempont előtérbe lép; hiszen bírói gyakorlatunk és különösen a kir. Kúria hagyományos következetességgel és lelkesedéssel áll a szerzők oldalára; — nyilván ennek a nemes hagyománynak köszönheti kialakítását az Alföldy konstrukciója is. önként adódik tehát, ha a rádióra nézve felvetődik a gondolat: megreformálni a törvényt, vagy megfelelő elméletet konstruálni. És rokonszenvesen hangzik el az az érzelemből is fakadó érv: a rádióleadás nem az Szjt. értelmében való nyilvános előadás, mert az Szjt. törvényhozója, mikor nyilvános előadást említ, csak arra a korlátolt nyilvánosságra gondolt, amely előtt — eddigi tapasztalat szerint — művek általában elő szoktak adatni, terem, szűkebb tér, párszáz, vagy legfeljebb párezer ember nyilvánossága számára, — viszont a rádiőközlés alkalmával a szerzői művek a hallgatók százezrei, sőt millió előtt hangzanak el, — ez már nem a törvény szerinti nyilvános előadás, hanem — még nyilvánosabb, aránytalanul nyilvánosabb előadás, amelyre épp ezért nem alkalmazható az Szjt-nek az írói műveket kizáró Harmadik Fejezete, hanem — másvalami alkalmazandó. Ilyen és hasonló érzelmi motívumok kétségtelenül vonzhatnak abba az irányba, hogy a rádióközlés ne nyilvános előadásnak minősíttessék, hanem valami másnak. De minek*? Nem zárkózunk mi sem el ezen érzelmi szempontok elöl; azok ereje bennünket is áthat. És mégis azt hisszük, hogy helytelen és céltalan volt ezek hatása alatt elhagyni az Szjt. * Dr. Szalai Emil: A rádió szerzői joga. Jogállam, 1926. évf. 114. old.
