Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)
Bevezető
7 Ugyanis zenekari előadásoknál, de egyeshangszeri, sőt énekelöadásoknál is jelentkeztek feldolgozók, arrangeurök, adaiptálók, akik különösen régi, szabaddá vált műveket valamelyest átdolgoztak, adaptáltak, áthangszereltek, alkalmaztak, elrendeztek, stb, és ezen címen zeneszerzői jogokat érvényesítettek egyes előadó vállalatokkal szemben. Előfordult, hogy a közelmúltban szabaddá vált népszerű zeneműnél, ha valahol előadták, egyszerre 3—4 zeneszerző is jelentkezett azzal, hogy tőle származik a zenemű azon — átdolgozott — alakja, mely elöadatott. A bonyodalmak sorozata támadt ebből, egyrészt, mert az átdolgozások, a dolog természete szerint, felette hasonlítottak egymáshoz, másrészt mert nem igen megállapítható — gondoljunk cigányzenekarokra, utcai énekesekre, stb. akik nem hangjegyből játszanak: — hogy az eredeti zeneműnek, melyik átdolgozása került előadásra. A szerzőijogi inkasszó intézmények állandó zavarban voltak és vannak, midőn egy-egy szabaddá vált mű előadásáról kaptak közlést. Az ilyen közlés rendszerint csak az eredeti mű megnevezését tartalmazza; azt, hogy átdolgozásban adták-e elő és kiében, a forgalomba került átdolgozások közül, csak nagyritkán szokták közölni. Az ilyenekből eredő viták és viaskodások napirenden vannak. Az ily esetekkel szemben az Szjt. 8. §-a meglehetősen szűkszavú, de épp ezért annál tágíthatóbb instrumentum, éspedig annál inkább, mert az Szjt. elvi rendszere az, hogy nem helyez súlyt a szerzői mű kisebb vagy nagyobb értékére; pri- mitivebb szerzői alkotásokat épp úgy véd, mint nagyjelentőségűeket. Mindazonáltal konstatálható, hogy bírói gyakorlatunk oda alakult ki, hogy a szerzői munkának, ha védelemre kíván igényt tartani, bizonyos szerzői jelentősége kell, hogy legyen.*) Ezért, ha nincs bizonyos, a mindenki által egyformán elvégezhetőn túlmenő szerzői alkotói jelentősége annak *) A kir. Kúria álláspontja az, hogy szerzőijogi védelem tárgya csak oly mű lehet, mely megalkotójának önálló egyéni szellemi terméke... melyek alkotójuk egyéniségének bizonyos sajátosságát viselik magukon, ha benne eredeti tevékenység nyilvánul meg (Alföldy Dezső: A magyar szerzői jog különös tekintettel a in. kir. Kúria gyakorlatára. Jogállam 1934. szept.—okt. 264.. old.)
