Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)

V.

74

Minden más használatot „rendes” használatnak kell tekinteni.’’

A 27. §.-ban pedig szabályozza, hogy:

„A 23. §.-ban felsorolt használattól eltérő célokra vagy nemcsak a rádióhírmondó és a. kísérleti adóállomások által terjesztett közlések, illetőleg jelek (13. §•) felvételére, hanem egyéb célokra is szolgáló rádióvevő-berendezések létesítése és üzembentartása iránti bélyegköteles kérelmeket a kereskedelemügyi miniszterhez kell beadni.”

Végül a 68. §. pedig kihágásnak minősíti és bünteti azt,

„1. aki engedélyezés alá tartozó berendezést (állomást) engedély nélkül, vagy az engedély határozmánya ellenére létesít, üzemben tart (használ), vagy másnak rendelkezésére bocsát•'

2. aki engedélyezett berendezést (állomást) meg nem engedett módon önkényesen megváltoztat, engedély nélkül átruház, vagy megszerez, vagy ilyen átruházást közvetít:

3. aki állami, szolgálati, vagy magántáviratot vagy táv- beszélgetést rádióberendezés útján jogtalanul szándékosan felfog (felvesz), leír, mással közöl, felhasznál, vagy annak felhasználását másoknak megengedi;

4. aki a „mindenkinek” szóló közléseket jogtalanul, ipar- szerűen terjeszti vagy felhasználja.”

Megállapítja a rendelet (4226) K. M. sz. végrehajtási utasításnak 33. pontja, hogy ,/iz államnak nemcsak pénzügyi, hanem igen fontos kulturális és közgazdasági érdekei is fűződnek ahhoz, hogy a szórakoztató rádióvevők használata minél szélesebb körben elterjedjen.”

Mindezen rendelkezések nem utalnak a szerzőkre, akiknek művei a rádióval való „közlések” tárgyát képezik, de azt kétségtelenné teszik, hogy a közhasználatra szolgáló rádiónak hivatása zenét, éneket, felolvasást és más hasonló szórakoztató és oktató anyagot, tehát szerzői műveket közölni, mint mondani szokás: leadni.

Hogy ezen hivatása céljára igénybeveheti-e a m. kir. posta által a minisztertanács hozzájárulásával bérbeadás útján kezelt rádió, az Szjt. által védett tárgyakat, erről a rendelet