Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)

IV.

66

Ezt a javaslatot, utasításomhoz képest, elleneztem arra való tekintettel, hogy az előadóművészek alkotása nem tekinthető önálló műnek, ugyanezt az álláspontot képviselték egyébként más államok megbízottai is, úgyhogy az említett javaslat nem vezetett sikerre. Ehelyett az értekezlet óhajban kívánságát fejezte ki arra vonatkozólag, hogy a tagállamok olyan belső szabályok lehetőségét tegyék megfontolás tárgyává, amelyek az előadóművészek jogainak érvényesítésére alkalmasak.”

És mellékelte dr. Alkér Kálmán a jelentéséhez „Az értekezlet által kifejezésre juttatott óhajok” címén, mint 5. óhajt, a következőket:

„V. óhaj, az előadóművészek jogainak védelme tárgy ás ban. Az értekezlet kifejezésre juttatja azt az óhaját, hogy azok a kormányok, amelyek az értekezlet munkáiban részts vettek, fontolják meg az előadóművészek jogainak védett mére szolgáló szabályok lehetőségét

Ügyvéljük, hogy ennél klasszikusabb tanúsítványt arról, hogy a bejátszó*előadó művész „alkalmazás”sának védelme nem tárgya az egyezménynek, kiállítani nem lehet.

Aki a római konferencia irományait és elöaktáit részleteiben tanulmányozza, az látni fogja, hogy mennyire tartóz* kodni kívánt a konferencián résztvevő országok legtöbbje at* tói, hogy az előadó védelmére nézve szerződjék. Alig vetődött fel törekvés, amely olyannyira erélyes elhárításban részesült volna, mint ez. Hogy mégis elfogadtatott általánosságban tar* tott, lényegében semmitmondó óhaj arról, hogy fontolják meg az országok, van*e lehetősége az előadó művészek jogát védő szabályoknak, — ez annak tulajdonítható, hogy mint dr. Alkér jelentéséből következtethetni, a konferencia házigazdája, Olaszország és a berni iroda tettek volt javaslatot ily védelemre nézve, — hát, úgylátszik, írott malasztként elfogadott a konferencia egy óhajt.

Ezekből is megállapíthatónak véljük, hogy az Unióegyezmény keretébe az előadó védelme nem tartozik, — az egyezménynek az előadói „alkalmazás” nem tárgya és így az egyezményes országok nem vállaltak arra kötelezettséget, hogy egymás honosainak előadói „alkalmazását” bármely formában jelentkezik is az előadó produktuma, megvédjék.