Szalai Emil: Előadóművész, gramofonlemez, rádió. Szerzőijogi tanulmány (Budapest, 1935)
Bevezető
BEVEZETŐ. A zenemű, úgy ahogy a gramofonlemezre felvétetik és ahogy azután a gramofonlemez leforgatásakor elhangzik, a legritkább esetben felel meg pontosan annak a zeneműnek, ahogy azt a szerző megalkotta, illetve hangjegyen megjelentette. A lemezgyár, mikor akár szabad, akár védett művet, mint mondani szokás, „beállít” gramofonlemezre való felvételre, rendesen végeztet a zeneművön bizonyos munkát hozzáértő zeneszakértővel, — rendesen komponálásban is jártas egyénnel. Ez a munka lehet rövidítés, kivonatolás, hangszerelés, át- hangszerelés, összevonás, összecsoportosítás, alkalmazás (adaptálás), vagy egyéb hasonló. Ez a munkálat nem előadóművészi munka, hanem szerzői jellegű munkavégzés, amelynél a szerzői jog szempontjából az a lényeges, hogy egyes esetekben ez a zeneszerzői jellegű munkaproduktum maga is védelmet élvező zeneműalkotás lehet. Ha ilyen, akkor annak elvégzője szerző és pedig szerzője az átdolgozása műnek, annak, amit az átdolgozó az eredeti zeneműhöz hozzáadott. A lemezgyár rendesen jogutóda ennek az átdolgozó szerzőnek, mert rendesen a lemezgyár részére, — a legtöbb esetben a lemezgyár állandó közege részéről — végeztetik ez a munka, alkottatik meg az átdolgozás. Adott esetben ténykérdés lesz, hogy a lemezgyár — egyszerűség okából így nevezzük az átdolgozás szerzőjét, — adott-e zeneműnek tekintendő hozzáadást az eredeti zeneműhöz? A választ erre a ténykérdésre nem mindig könnyű megadni. Egyes gyakorlati esetek: a lemezgyár a zeneművet más
