Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)

B. A Plánták országából való mesterség-poduktumok

354

p* o. a’ g ub it s ok , a’ fejt ufónak levele ; a’ Curcuma gyökere; az utolsóbbakra pedig fökepen az Indigo, Waid vagy izats, buzer (Krapp) Orseille, Croton ’s a’ t.

Indigo.

Az Indigo egy napkeleti és napnyugot Indiai plántából Következő módon készíttetik.

A'plánták minekelőtte virágoznának leveleikkel együtt (a* mellyekben legtöbb festnma- téria találtatik) levagdaltatnak , tsoniókba kotöztetnek , azután kádba tétetnek , és azokra tiszta vizet, töltenek. Ez a’vegyület mintegy 24 óra múlva, forrásba szokott indúlni, a’ melly midőn megesik , ezen kádból a’ már most zöld szinti folyósságot, más kádba vagy edénybe eresztik le, és mind addig kavarhatják , míg a’ festék részek öszve tsomósodni nem kezdenek. Ezután egy darab ideig ismét állani hagyják ; a* midőn a’ sárga festék részeket , a’ mellyek adták volt eleinten a’ zöld színt a’ fotvósságnak , a’ víz a’ színére felveti; a’ kékek pedig fenékre szállanak. Ekkor a’ víz arról letsapoltatván a’ kádban maradott kék iszap, a’szürözsákba (Filtner- sack) tétetik, hogy minden benne lehető víz belölle tökélletesen kitsepegjen. A’ midőn ez megesett, deszkákból öszveiittetett ládákba (Verschlage) rakatnak, lassan megszáríttat- nak ; végre pedig kotzkákra felmetéltetvén , eladás végett hordókba pakoltatnak. A’ jő Indigo könnyű , nem könnyen törő, és viola színből kék színre játtzó.

A’ kénkö savanyúsággal (Schwefelsäure) elegyített Indigóból lesznek azok a’szép , de nem igazi avagy valódi festékek, a’ méllyé k Szakszoniai kéknek, és Szakszoniai zöldnek nevezetek alatt esmeretesek.