Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)

B. A Plánták országából való mesterség-poduktumok

fo-földekre. A’ dohány termesztésre jól niegganajozott, félig meddig kövér föld leg^ alkalmatosabbi A’ midőn a’ plánta megnő és megérik , a’ leveleit leszedik. Elébb a' virágját le tördelik hogy főbb levelet hajtson, és jobban meg érjék. Öszszel ismét“ megszedik a’ melly szedés sarjú dohánynak szokott neveztetni. Azután a’ tsutkájá- nak vastagabb részére a’levelek közzül kivágják , és egymásra levelenként az úgy neveztetni szokott füllöbe teszik. Míg eléggé meg nem füllenek és sárgulni nem kezdenek, mind addig egymásra rakva a’ füllöben tartatnak , annakutánna felfüzetnek, és árnyékos helyen, padlásokon ’e a’ t. megszá- hittatnak.

f. 349ïiohàny ( Raucht áóak)

À* dohánynak fábrikai módon való elkészítésének fbtzélja az,hogy gyengébbé tegyék, és annak kedvesebb ízt ’s szagot adjanak. Az ezen végre szolgálté eszközök közönségesen esméretesek ugyan , míndazáltal majd tsak nem minden fábrikában a’ készítésnek ólly titkos módja van szokásban, a’ melly az egésségre nézve gyakran káros lehet ; a’ midőn ezen végre timsával, gátiti, olajjal (Vitriol) , ólommészszel (Bleykalk), sőt, a’ mi felet te veszedelmes, suklimatummal is (valamelly savanyúságban p. o. só - savanyúságban feloldozott kénesövei) szoktak élni. Minekután- na a’ dohány levelek külömbözö nemitekre kiválogattatnak , valamely bizonyos folyos- ságba, pátzba (Beitze) tétetnek avagy meg-, pátzoltatnak. Ezen pátanak készítésére elrepülő sóval szoktak élni, föképen pedig >\a- muzsirral elegyített salmiákkal (sál ammo- niacum), mindenféle taukkor nedvességekkel

35*