Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)

A. Az ásványok Országból való mesterség produktumai

*33

$. 24i.

kénkö vagy büdös kő [Schwefel).

Kivévén a’ tüzokádó hegyeknek szorrt- fczédságát ritkán készít a’ természet tiszta kénkövef. Mellyre nézve azt mesterség altat az ollyan testekből kell elválasztani a’ m el- lyekben találiatik. — Ide tartoznak löképen a’ kénkökavatsok (Schwefelkiese). A’ kenhö ezen értzekböl vagy letsepegtetés (destillatio) vagy pedig pergelés által választatik el. Az elsőbb módon való elválasztására egy ollyan kementzét raknak, a’ mellyen egynéhány agyagból való tsök mennek keresztül, a’mel- lyek kivül a’ kementzén ólombúi való vizzel megtöltetett ládatskákon végződnek. Hogy pedig az elválasztás könnyebben essen meg* a’ kénkö kavatsot szélivel törik, a’ szellyel* töretett massât a’ fellÿeb említett tsökbe teszik , és kemény tűz állal a’ kénkövet (sűrű. gőznek formájában) az említett ólom ládákba felhajtják. Itt a’ víznek hidegsége által a’ kénkö gőzök kihűlvén kemény testté formálódnak avagy húzódnak öszve. — Mivel pedig az ezen mód által készült kénköben még sok tisztátalan részek találtatnak , mi- nekelötte haszonra fordíttatnak , meg szoktak tisztíttatni.

A’ midőn pedig a’ kénkö pergelés által választatik el a’ kén'kökavatsból, egy a’ szabad levegőn köbül rakattatott tető nélkül való kementzében az apróra töretett kénkökavatsok, faszénnel együtt területenként bé- rakattatnak és abban kiégettéinek (olly formán a’ mint a’ mészkövet toríFal vagy fával egymásra szokták rakni és kiégetni). Mintegy tizennégy napi égés után a’ kénkö magától kezd az értzeklöl elválni. Hogy pedig bizonyos hellyen öszve lehessen szedni ; az egömás- eián egynéhány lyukak ötletnek és lassan las-