Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)

A. Az ásványok Országból való mesterség produktumai

$<ott kirakatni, hogy azt semmiféle víz át ne* hathassa, és a’ sós víz benne egészszen megmaradjon. Hogy az essö beléjek ne eshessen , rendszerént béfedetnek. A’ víz ezekből a’ kutakból kútszivárvánnyal ; ha pedig a’ vizet bellöllök 2.5 vagy 30 lábnyi ma^osságnál fentebb kelletik húzni nyomó eszkózök(Druck- werke) által merengéltetik ki.

Ha a* sósvíz elég sűrű az az sok sórészek vágynak benne felóldozódva , az Hlyeket azonnal ki lehet főzni. Ha pedig/ vékony avagy sok édesvíz részek találtatnak benne először gradíroztatik (gallyakon által letsepegtetik). — A’meleg Tartományokban a’sós vízben lévőédes víz- részeknek elválasztások, a’ nap melegsége által való elpárologtatóssal esik' meg; az igen hideg Tartományokban pedig az által , hogy-az édesvíz részeket megfagyni engedik, vágy megfagyasztják. — A’ mérsékleti levegőjű tájjékokon ezen tzélnak elérésére tula jdoképen való víz letsepegtető házak (Gradierhäuser) vannak.

Ez a’ tsepegtetö épület ( Gradierwerk ) vagy inkább tsepegtetö készületek, egyenesen fenn álló , és egymáshoz egynéhány lábnyi távolságra lévő falakbúi állanak , a’ mel- lyeknek közeik gallyakkal, rendszerint pedig tövises vadszilvafa ágakkal avagy kökény tövissel (Schwarzdorn prunus spinosa) van-' nak megtömve és keresztül fonva. — Benn az épületben van egy nagy víztartó, a’mellybe a’ vékony avagy tsak kevéssé só&víz a’ fel- lyebb említett szivárványok és nyomó eszközöknél fogva tsők által vezettetik. Ezekből a’ nagy víztartókból más a’ tsepegő falak mentiében lévő szivárványok a’ sós vizet«’ tsepegtetö ládába (egv a’ tövis falak felett lévő víztartóba) húzzák fel. Ebből a’ sósvíz tsatorndkon a’tövisfalakra foly , a’mellveken míg keresztül tsepeg , azalatt az édesvíznek egy része részszerint a’ napnak melege , rész-