Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)

A. Az ásványok Országból való mesterség produktumai

21» lántokat Cardinalis Mazaríni ntfSttzette, a' mellyek eieinten Mazarinoknak ií neveztettek* c c. A’ sókbúi és Savanyúságökbúl. §. 216. Konyhasó (KuchensaIz,') A’ konyhasónak három nemei vágynak úgy­mint: a ’ tenger só , kősó t és forrás - só. Tenger-só (Me ersalz.) A’ tengersó, a’ tenger sósvizéböl készít-, tetik.— A’ meleg Tartományokban ugyan is a’ tengernek partján lapos gödröket szoktak ásni, azokba tengervizet eresztenek , és mind addig bennek hagyják míg a’ napnak hősége által az édes vízrészek el nem párolognak, An- nakutánna ismét más rendbeli tenger vizet eresztenek a’ gödrökbe a’ melly ekképen foly­tatódik mind addig; míg a’ gödrök fenekére annyi só nem ülepedik , hogy az , az onnét való kiszedést meg érdemelje,— Az északi Tar­tó mányokban is hasonlóképen a’ tengerparto­kon lapos víztartók vagy gödrök által szok­tak sót készíteni. Az édes víz ezekben tsak hamar megfagyván lassan lassan a’ színéről a' jég lehányatik , utóljára tsak a’sósvízi ré­szek maradnak meg; a’ mellyekből annakután- na nagy haszonnal lehet sót főzni , annyival inkább mivel azok egy könnyen be se fagynak. A’ tenger-sót a’ melly a’ nap melege ál­tal készíttetik; sok tisztátalan részek lévén azzal egyesülve, a’ honnét szürkés színű is;, ismét tiszta vízbe felolvasztják , és mind ad­dig szűrik, tisztítják, főzik, míg elegendő fejérré, és haszonvehetö nem lészen.

Next

/
Thumbnails
Contents