Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)
A. Az ásványok Országból való mesterség produktumai
^«egbízonyítatott, hogy a/, mind, az igénk nagy kementze tűz , mind pedig a’ nagy égető- üvegek által elégettethetik ’s szénné változtat- hátik.—Minden drága kövek(valamint néraelly más kövek is a’mellyek a’drága kövek classisára ném tartoznak)a’dörgölés által electrizálódnák és a’setéiben fénylenek, ha egy darab ideig a* napvilágának kitétetve voltak; a’ gyémánt mindazáltál a’ többek felett ezen utólsó tulajdonsággal a’ legnagyobb mértékben bír. A’ víztisztaságú gyémántok közönségesen bírnak fellyebb betsültetnek,mint a’ sárgák é kékek, a’ mellyek legközönségesebbek. —A* ritka színűek úgymint : a’zöldek és ró’sa szí-’ nüek felette nagy betsben vannak. A’ met- tzetlen gyémántoknak az árrok nagyságokhoz képest e’következö módon szokott meghatá- roztatni. Először egy g ran nehézségű gyémántnak az árrát meghatározzák mint egy 6 tallérra. — Ekkor a’gránoknak számát, a’mennyit t. i. a’ gyémánt üt, magával sokszorozzák, és az ebből származó summát pedig az egy gránnak már megállapított vagy meg- határoztatott árrával- -—Ha tehát valamelly darab gyémánt 10 grán nehézségű az árra pedig egy gr ónnak 6 thallér volna ; ezen esetben az 6oo thallért érne. A’ midőn a’ pallérozatlan természeti állapotában lévő gyémánt megmettfcetjk , vagy kipalléroztatik , az egész sullyának a* felét rendszerént elveszti; innen a’ kimettzett ’s kipallérozott gyémántoknál: az árrokat e’következendő mód által vetik fel: a’jól kimettzett gyémántoknak sullyát dupplázzák vagy kétszer veszik, hogy a’ pallérozása avagy ki- mettzésse előtt volt sullyát megtudhassák ; és annakutánna azt a' módot követik a’ mel- lyet a’ kimettzetlenekre nézve szoktak megtartani; a’ pallérozott gyémánt nehézségéből — 205 —
