Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)
A. Az ásványok Országból való mesterség produktumai
indúlt, éhkor más, már az előtt jól meg- tüzessíttetett tégelybe öntetik, a* kavarga- tás és salak lehányás által abban megtiszút- tatik, *8 végre táblákba öntetik. A’ sárgaréz tábláknak öntések alkalmatosságával az öntő vagy köformák az Öntés előtt megszoktak me- legittetni, hogy hirtelen kihűlvén , tcredé- kenyek ne légyenek. A' sárgaréznek egy ré» sze nagy kenyér forma darabokba is szokott öntetni, a’ mellyeket leginkább súgárágyúk- nak , mozsárágyúknak , harangoknak 's a’ t, öntésekre használnak. > Az öntött réztábláknak vastagtáságok rendszerint 3 ’s 4 lineányi; szélességek 2, hosz* szaságok pedig 3 lábnyi. — A’ sarga réz haj- togathatóbb és nyújthatóbb mint a’ veresréz, a’ honnan abból házi eszközöket ’s edényeket könnyebb móddal lehet készíteni mint a’ veresrézből. A’ sárgaréz olvasztó vagy öntőhuták meU lett, rendszerént hámorok, dróthúzó mühe» lyek , bádogot és medentzéket ’s a’ t. ké$zí» tő műhelyek is találtatnak, §• >35. Hámorok (Hammerwerke), A’ hámorokban , —az olvasztóhutákban (Brennhütte) felszabdalt vagy elvagdalt táb» Iák, külömbözö vastagságú pléhekre veretnek ki, A’ sárgaréz táblákat, hogy jobban engedjenek és lágyabbak legyenek , megszokták tüzessífeni; mindaz által kovátsolni tsak akkor kezdik a’ midőn egészszen kihűltek. A’ legvéknyabb pléh tekertspléhnek (RoN Jenblech) neveztetik , és az apró sárga szedek’ fejeknek készítésekre szokták használni, A’ második nemű az úgy neveztetett bá- 4ogospléh (Klempnerbleeh) rendszerint, az ISum, a’ *7-ik numerusig megy.
