Möller János: Az európai manufaktúrák' és fábrikák mesterség míveik (Budapest, 1818)
Előbeszéd
XIII * Az ezen könyvben találtató , általam for- máit, egy bét újj magyarszókrúl ez alkalmatossággal többet szóllani szükségesnek nem látom ; mint a’ mit a’ 404 és 4o6 §§ alatt lévő alkalmatosság szerint tett jegyzéseimben röviden említettem, még ez egyet megjegyezvén , hogy ha minden a’ magyar mesteremberek hozott szokásban lévő, ’s azoknak mesterségeiket , eszközeiket ’s a* t. illető szók előttem esméretesek volnának, hihetöképen ezeket is elkerülhettem' volna. A’ ki ugyan is anyai nyelvünknek esméretlen ’s elrejtett kintseit akarná felkeresni; a’ ki tökélletes Szókönyvet akarna készíteni, annak a’többek között nem tsak az írók nyelvét, a’ kik jobbára idegen nyelvekből fordítgatják a^ újj szókat; hanem a’ köznép nyelvét is meg keWene kérdezni. Már vagy tsak a’ plánta tudományra vagy Botanikára nézve, sok rongyos falukban, némelly bábák és vén aszszo- nyok fejekben , hány sok eredeti jó magyar szók heverhetnek ollyak, a’ mellyek a’ Tudósok előtt tudva nintsenek ? hány szók lehetnek a’ mester emberek között ollyak szokásban , a’ mellyeket nem esmérünk , következésképen nem is használhatunk. Ha ezek közzűl tsak egyetskét kereshetnénk is ki, a’ mellyel az idegen nyelvekből valók helyett élhetnénk , munkánknak ’s fáradságunknak ■jutalma már megvolna. A’ mester embereknek külön külön a’ magok mesterségekre tartozó szavaik, még mind ez ideig is ollyszor- galmatossággal, mint a’ millyet megérdem- lettek volna, nemiévén öszve ízedve, az fcap lepoöbb szükségünk van, legkevesebbet tudunk. Én minden-nap selyem strimflit húzok a’ lábamra minden-nap pirossítom magamat, és sem a: strimflit hogy készítik, sem pedig a’ Pirostílót miből tsinálják nem tudom.