Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)
IV. A bel- és külföldi védjegyek lajstromozása és megújítása körüli eljárás
48 s a feleknek kívánságukra megmutatandó. Egyes példányok a lap szerkesztőségénél megszerezhetők. Mivel a védjegyjog megszerzésére vonatkozó iratokra vitás esetekben gyakran szükség van, a kereskedelmi és iparkamarák kötelességévé tétetett, hogy a fél által bemutatott minden közokirat (diploma, kitüntetési okmány, czégjegyzékkivonat stb.) kibocsátó hatóságát, az irat keltét, helyét s számát jegyezze fel oly czélból, hogy az illető okirat szükség esetén hivatalból beszerezhető legyen. A lajstromozó hatóságok által bekivánt okmányok éppen ezen oknál fogva még abban az esetben is, ha különben tudott tények igazolására is szolgálnak, a védjegytulajdonosok saját érdekében bemutatandók. A fél által bemutatott magánokirat (adás-vételi szerződés, engedmény, mégha- ‘ talmazás stb.) ellenben vagy eredetben vagy hiteles másolatban visszatartandó s a kereskedelmi és iparkamara által megőrzendő. A védjegyre a kizárólagos jogot, a védelmet úgy magánjogi mint büntetőjogi tekintetben a lajstromba való bejelentés ténye adja meg. Már ezen a helyen is meg kell azonban jegyeznünk azt, hogy maga a lajstromozás még nem feltétele magának a védjegyoltalomra való jognak, mert a védjegytörvény a lajstromozás nélkül használt árújegynek is biztosít úgy magánjogi mint büntetőjogi védelmet, (lásd a novella 4. és 7. szakaszait) vagyis : védjegytörvényünk a védjegylajstromozás tényét nem attributiv, hanem deklarativ ténynek tekinti.
