Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)

IV. A bel- és külföldi védjegyek lajstromozása és megújítása körüli eljárás

42

kintetében — mindég hazai védjegytörvényünk szerint birálcindók el. Összeállítás és alak tekintetében azonban kifogás alá nem vehetők, még akkor sem, ha az nem felelne meg a mi védjegyszabályainknak.

Ezen elvből kiindulva, a magyar lajstromozó hatóságnak nemcsak joga, de kötelessége is azt vizsgálni, hogy a külföldi szóvédjegyek nem tartalmaznak-e minőségjelzést.1)

A nemzetközi Unió rendelkezései szerint a külföldi czégek, amennyiben védjegyeiket a bejelentési naptól számított 4 hónap eltelte előtt Magyarországon belajstromoztatják, a törvényes oltalmat a saját hazájukban való bejelentés napjának keltétől élvezik nálunk is.

A külföldi védjegyek lajstromozására vonatkozó azon intézkedés, hogy a külföldi védjegy elsőbbsége az első, lejárata pedig a második lajstromozástól (wien-i és budapesti) számítandó, az 1908. évi Xn. t.-cz. XVn. §-a értelmében 1908 január hó első napjától kezdve hatályát vesztette.

A védjegy oltalma kiterjedhet mindazon árúkra, a melyeket a bejelentő forgalomba hoz.

Mindazon esetekben, midőn a védjegy (tíznél) több árúra, különösen pedig oly árúkra jelentetik be oltalmazás végett, a melyek az alább felsorolt hat árúcsoport közül egyedül több árú- csoport alá sorozhatok, köteles a bejelentő bejelentéséhez az 1890:11. t.-cz. 13. §-ában említett mellékleteken felül sajátkezűleg vagy meghatalmazottja által aláírt olyan árújegyzéket is hat

' 9 V. ö. 206/908. K M.