Bányász Jenő: Az árúvédjegy és mintaoltalmi jog kézikönyve (Budapest, 1910)

I. Védjegy- és mintaügyünk függetlenítése

8

4. A magyar állam hatósága a magyar jog alapján saját területén megtagadhatja az Ausztriában lajstromozott védjegy-oltalmát, a visszautasítás azonban csak anyagi jogi okokból (magyar származásra utaló jelentménye, szabadjegy minősége stb.) történhetik meg.

Az Ausztriából származó árújegyek védelmének megtagadásáról és ennek okairól az ausztriai védjegyhatóság azonban legkésőbb a közléstől számított egy éven belül értesítendő.

5. Megszünteti az úgynevezett osztrák-mag gained] eg y oltalmat a külföldi alattvalók részére s kimondj a azt az elvet, mely szerint a külföldi alattvalók védjegyügyi oltalmára nézve csak az illetőnek hazájával fennálló szerződéses viszony lehet mérvadó.

Ennek értelmében a külföldi védjegyek és minták 1908. évi január hó 1-ső napjától kezdve Ausztriától teljesen fiiggeilenül kezeltetnek, külön lajstromozandók be úgy Magyarországon, mint Ausztriában, vagyis: a külföldi védjegy oltalma Magyarországon az Ausztriában észközlendő be- lajstromozástól függetlenül áll fenn.

Ha figyelembe vesszük, hogy a gazdasági életben a védjegy- és mintaügy mily nagy jelentőségre tett szert; továbbá, hogy a védjegy- és mintaügy terén a magyar és külföldi érdekek mily ellentétesek lehetnek: a jelen szerződés által a magyar törvényhozásnak a védjegy- és mintaügy terén is biztosított teljes függetlenségében kétségtelenül a magyar ipari és kereskedelmi közérdek előhaladását kell látnunk.