Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémbányászat
A budapesti bányakapitányság kerületéből kimaradt : Jármay Gusztáv és társa »Recski arany-, ezüst-, rézbányaműve« és lúgzó műve. Termel 76 munkással 35.000 frt értéket. A nagybányai bányakapitányság kerületéből kimaradt a »Róta Anna Miklós bányatársulat Kapnikbányán«. Termel 198 munkással 69.000 frt értékű arany-ezüstöt. Ä Calasantii József bányamű Nagybányán, bérlő özv. Incze Györgyné. Termel 130 kgr. aranyat, 280 kgr. ezüstöt, 23 q ólmot, értéke 229.000 frt. Munkások száma 247 férfi, 113 gyermek. A veresvizi János Evangelista bányamű Nagybányán. Arany-ezüst termelés értéke 20.000 frt, 45 férfi-, 26 gyermekmunkás. A magyar kir. bányahivatal Rézbányán, 100 munkással, termel aranyat, ezüstöt, rezet, ólmot 10.000 frt értékben. Első magyar vegyészeti ipar részvénytársaság kénkovand-bányája Borsa- bányán, Máramarosmegyében. Termel 130.000 q kénkovandot a nagybocskói szódagyár számára, ezüstöt és rézérczeket, 144.000 frt értékben, 77 emberrel. A szepesiglói bányakapitányság kerületéből csupán most már kisszerű bányaművek maradtak el, többnyire rézbányák Igló, Szomolnok, Gölniczbánya, Szlovinka, Nagykunchfalva községekből és Nickelkobalt bányák Dobsináról, melyek jelenleg majd mind üzemen kívül állanak. A zalatnai bányakapitányság kerületéből kimaradt az Ó-Mindszentbánya Nagyalmáson. Termel arany-ezüstöt 15.000 frt értékben. The Gold Mining Company limit, Tekerő-Pojána, termelése 1895-ben nem volt. Magyar Tharsis-bányatársulat Trimpoeleben, Zalatna mellett ; kénkovand, arany-ezüst-bányamű ; berendezés alatt áll. Rézbánya és kohómű Balánbányán, termelés nincs. Higanybánya Valen-Doszuluj és Trimprelében ; 100 munkás, 30.000 q. higanyércz, a kohó épülőben van. Vulkoj Péter Pál, bányamű Búcsúmban ; termelés nincs. * * * 87 Az 1885-ik évi kiállítás alkalmával a bányászat és kohászat két csarnokban volt elhelyezve : a kincstárnak összes bányászata a pénzügyminisztérium gyűjteményes kiállítási csarnokában ; a magán bányavállalatok pedig a külön bányászati és kohászati csarnokban. Akkor a fémbányászat köréből mind a két csarnokban 45 kiállító volt ugyan, de nagyrészük csak olyan magánszemélyek voltak, kik kutatásokból eredő ásványokat mutattak be. Az akkori jelentékenyebb kiállítók ezúttal is jelentkeztek, kivéve a kapniki Kóta Anna Miklós bányatársulatot, Körmöcz sz. kir. bányavárost, melynek bányabirtoka azóta részint a kincstár, részint Rappaport tulajdonába ment át és a sólvmos- bucsirai barnakőbánya, mely azóta megszűnt. Az ezredéves kiállítás fémbányászati és kohászati csoportja most csak egy csarnokba volt összefoglalva, minélfogva az elrendezés nemcsak hatásosabb, de tanulmányozás és áttekintés szempontjából sokkal előnyösebb is lehetett, mint az 1885. évi kiállitás alkalmával.
