Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
728 f0cr a helyzet szanálása. Ehhez a kiállítások rendezése is némikép hozzájárul, mert a fokozott munkálkodás és az élénkebb nemes verseny, a mely a kiállított tárgyak elkészítése körül fejlődik, bizonyára jó hatással van, a nyomdai ipar fejlődésére is. Az ezredéves országos kiállítás a nyomdászat terén ugyan nem eredményezte azt a sikert, a melyet vérmes reménynvel hozzáfűztek, de azért tagadhatatlan igazság, hogy a produkczió nagyobb volt és igy a nyomdászatra csak előnyös hatással lehetett. Chicagóban egy oly nyomda kiállítását tervezték, a mely a közönségnek a nyomdatermékek előállításának bonyodalmait bemutatta volna. A-terv nem volt megvalósítható, mert csak egyes gépek működtek itt-ott, s a sokszorositó iparról átalában egységes képet nyerni nem volt lehetséges. Magyarországnak volt föntartva hogy a nyomdatermékek előállítását kiállításon egész terjedelmében mint első bemutassa, kezdve a nyersanyagon és bevégezve a kész terméken. A XV. csoport pavillonjában (sokszorositó ipar) láthattuk, hogyan öntik a. betűket ólomból, hogyan szedik a betűkből a könyveket és hírlapokat, hogyan történik a könyvek nyomása közönséges sajtókon, a hírlapok nyomása körforgógépeken, hogyan dolgozzák fel a könyv- kötők a kinyomott íveket stb. stb. Egyszóval ezen folytonos tevékenységben lévő kiállítási nyomdavállalat egységes, de azért egyes részeiben szemléltető képet nyújtott. E mellett a sokszorositó ipar pavillonjában látható volt az illustrácziók (clichék) előállítása, a fametszetek készítése, a fényképészet és végül a lithograűa (kőnyomdászat) is gyakorlatilag lön bemutatva, továbbá kőnyomdai (lithografiai) rajzolatok készítése chemiai krétával, téntával vagy vésővel oly módon, hogy azokból a megfelelő festékkel való ellátás után levonatok készültek. Bár Schmidt Simon bajor lelkész már 1788-ban tett kőnyomdai kísérleteket solenhofeni (a legjobb) kövekkel, mégis csak 1796-ban találta fel Senefelder Alajos a kőnyomtatást, mely azóta óriási mérvben fejlődött. A lithografia művészeti kivitele tekintetében Francziaországot illeti az első hely, ámbár Európa többi államaiban is magas fokon áll. Legújabban pedig e téren valóságos remek munkát végez Amerika. Végül még a hangjegy nyomást és hangjegymetszést is láthattuk, a melyet hazánkban a Pesti könyvnyomda-részvénytársaság 1890-ben honosított meg. A hangjegynyomás legrégibb készítménye 1473-ból származik. Akkor a .hangjegyeket még lapos falemezekre metszették; csak a XVIII. században terjedt el az az eljárás, mely szerint a hangjegyeket aczél segítségével horgany- vagy ónlemezekre vésték. A kőnyomtatás feltalálása a hangjegynyomtatásnak is nagy mértékben kedvezett. A falemezek egészen eltűntek s helyükbe a kő-, horgany- és rézlemezek léptek. A sokszorositó ipar ágai hazánk ezredéves fennállását méltó módon ünnepelték. Mindenki teljes erejével igyekezett, hogy a millenniumi kiállításon a legjobbat és a legszebbet nyújtsa. A sokszorosító-ipar terén, annak majdnem minden ágában, az utolsó évtizedben örvendetes fellendülést tapasztalunk. És ha ez a fokozatos haladás nem is történik oly rohamosan, mint a hogy mi szeretnők, mégis lassú, biztos
