Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
719 Azután a Magyar petroleum ipar részvénytársaság Budapesten, 200.000 métermázsa évi produkczióval 4 millió forint értékben. Továbbá a Berg Adolf és társa-féle budapesti ásványolajgyár részvénytársaság 210.000 métermázsa évi produkczióval 374 millió forint értékben. Felemlitendők még a petroleumgyárak Oraviczán és Orsován s végül a legújabb, de a legnagyobbaknak és legfénjmsebben berendezetteknek egyike, a Budapesti ásványolaj finomitógyár részvénytársaság gyára Apolló Pozsonyban, 6 millió forint forgalommal. Kimagasló iparág a mi hazai aszfaltiparunk, mely két társaság kezében van, úgy mint: a Bihar- szilágyi petróleum és magyar aszfaltipar részvény- társaság és a Hazai aszfaltipar részvény társaság-ó, ban, mindkettő Budapesten. A dernai magyar aszfalt az első társaság gyártmánya, de a tatarosi és mezőtelegdi is rövid idő alatt kitűnő és jól megérdemelt hírnevet küzdöttek ki maguknak és az idegen eredetű aszfaltot csaknem teljesen kiszorították. Ezek a gyárak mai napig az egyedüliek, melyek úgy világitó, mint kenőolajokat kizárólag hazai anyagból, t. i. ugyanazon bituminosus homokból készítenek, a melyből az aszfaltot is nyerik. A forgalomra nézve szolgáljanak a következő adatok : Tisztított petróleumban 1894-ben 132.787 métermázsát hoztunk be 1,954.653 frt értékben ; a kivitel 2891643 métermázsát tett ki 4,332.787 frt értékben. Ásvány kenőolajakból 50.520 métermázsát hoztunk 404,160 frt; 37.727 métermázsát vittünk ki 414.497 frt értékben. Festékek, fénymáz, firnisz, tinta, pecsétviasz. Ásványi (vegyi úton előállított) festékek, valamint földfestékek gyártásával az országban többen foglalkoznak, továbbá olaj-, lakk- és vizfestékek előállításával is. Többen ezen iparágat másokkal, pl. tinta-, pecsétviasz-, firnisz- és lakkgyártással kötik össze. Föld-, ásvány- és nyomda-festékek előállításával foglalkoznak : a Magyar festékgyár részvénytársaság solymári gyárában, mely talán képes volna ilyen anyagokban az osztrák és német, főleg a regensburgi iparral a versenyt eredményesen felvenni, ha a satinobert nem Gloggnitzból, a zöldagyagot pedig nem Grácz környékéről hozatná, mert mindkét helyről a fuvardíj 80 frt waggon-rakományonként. Baja ezen gyárnak továbbá az is, hogy a Solymár felé vezető viczinális vasút díjtételei olyan magasak, hogy jobban kifizeti magát a portékát tengelyen szállítani Budapestre. A tarifa-kérdés tehát itt is, mint mindenütt, nagy szerepet játszik és mindenesetre czélszerü lesz a tarifákat revíziónak alávetni. A solymári gyár évenként körülbelül 600 waggon festéket és 500 waggon festőanyagot (Malerthon) képes előállítani. Felemlitendők itt továbbá Makláry Gyula, Helmer József és fia Budapesten ; Strobentz testvérek régi hirneves gyára festékeken kívül firniszt, lakkot és pecsétviaszt is állít elő ; Müller testvérek Budapesten vizfestékeket, tintát,
