Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
708 tebb szerepét talán meg is fogja tartani ; ámde nem lehet figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy a félig vagy talán még alig cultivált országok száma még igen nagy ezen a földön, s hogy azokba még jó sokáig lehet exportálni olyan czikkeket is, melyek nálunk már kimennek a használatból. De ne menjünk olyan messze ! Magyarország 1894-ben 26.528 q. (stearin, paraffin stb.) gyertyát importált 1,299.872 frt értékben és csak 112.210 frt értékű 2.290 métermázsát exportált. Ezen aránylag igen nagy importnak nem az az oka, mintha nem volnánk képesek szükségletünket hazai gyárak készítményei által fedezni, hanem az, hogy az ország nagy és legjobban fogyasztó részében, kivált a nyugoti és déli megyékben, nemkülönben Horvátországban, a stearingyertjmkkal nem tudunk tért hódítani, hanem kénytelenek vagyunk csaknem az egész vonalon az osztrák gyártmányok előtt hátrálni és nem talán a magyar gyártmány rosszabb minősége vagy magasabb ára, hanem a miatt, mert a közönség, mint sok más esetben is, jobban rokonszenvezik az osztrák, mint a belföldi iparral. Az említett 26.528 q. stearingyertyából 25.789 q. Ausztriából importáltatott ! Még faggyú- és viaszgyertyában is jóval nagyobb behozatalunk, főleg Ausztriából mint kivitelünk : Behozatal Kivitel frt frt Faggyúgyertya (1894)......................... 11.135 3.605 Viaszgyertya (1894).............................. 74.682 6.125 Kivitelünk Ausztriába tehát, a hol minden magyar provenienczia a legnagyobb ellenszenvvel találkozik és alacsonyabb árak mellett is csak akkor talál helyet, ha feltétlenül szükséges, vajmi csekély, a közös vámterületen túl pedig jóformán semmi, mert nincs kizárva az, hogy a »kivitel« alatt szereplő mennyiség nagy része is talán csak transito áru és osztrák gyártmány. A kivitelt külföldre lehetetlenné teszi részint a magas behozatali vám, mint Rumániában, a hol 100 kg. után 40 frank és a hol még tetemes városi adót is rónak rá ; részint bizonyos külországok kikötővárosaiban úgy a nyersanyag beszerzésére, mint a gyártmány tovaszállitására nézve igen kedvező körülmények között levő, különösen a délfrancziaországi, hollandi és belga gyárak. így tehát egész belföldi produkcziónk itt reked és nyomja az árakat. Ha mindezek mellett még tarifapolitikánkban is hibák történnek, mint a milyen az volt, hogy a stearingyertyák a bécs-budapesti vonalokon a régibb 119 kg. fuvartétel helyett a 63-assal szállíttatnak, holott tudjuk, hogy csak Bécsből Budapestre, de megfordítva nem szállítanak stearingyertyát s hogy ez ennélfogva csak az osztrák iparnak válik előnyére : igen világos, hogy gyertyaiparunk helyzete nem valami fényes és nem csodálkozhatnánk, ha idővel egészen megszűnnék. Jobb jövőt jósolhatnánk a hazai szappaniparnak, úgy a közönséges.
