Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
iparunk 1885 óta jelentékeny haladást képes felmutatni. Jobban kitűnik ez az épen előadottakból, mint a rendelkezésünkre álló statisztikai adatokból. Az 1885 óta keletkezett nagyobb vállalatok által nyújtott adatok alapján hozzávetőleg még arról is szerezhetünk tájékozást, hogy a vegyészeti czikkek évi forgalmának értéke mennyivel növekedett. Ezen szaporodás körülbelül 10's millió forintot tehet ki. 1894. évi áruforgalmi statisztikánkat sem akarjuk figyelmen kívül hagyni, összehasonlítva ennek fontosabb tételét a következő oldalon levő táblázatban az 1884. évinek adataival. Ezen összehasonlításból kitűnik, hogy az itt felsorolt fontosabb czikkek behozatala 1884-ben 6,402.505, kivitele 1,312,090; 1894-ben pedig 9,860.391 illetve 1,650 394 forint értéket képviselt. A behozatal értéke tehát ezen czikkek- ben jóval emelkedett, a kivitelé pedig csak keveset, a mi természetesen nem azt jelenti és a már közöltek után nem is jelentheti, hogy a belföldi produkczió csökkent volna, hanem azt, hogy a fogyasztás emelkedett, különböző más iparágak fejlődése folytán. Meg kell különben jegyezni, hogy az 1884-iki áruforgalmi statisztika adatai kevésbbé voltak részletezve, mint a mostaniak s hogy ezen táblázatban az 1894-iki adatok a régibb rendszerre lettek átszámítva, hogy amazzal összehasonlíthatók legyenek. II. Néhány fontosabb vegyészeti iparág jelen helyzete és jövője. Kénsav gyártás. A kénsavipar helyzete Magyarországban jelenleg nem kedvező, minek okát több körülményben találjuk. Legfontosabb a külföldi verseny, mely eddigelé legyőzhetetlennek mutatkozott azért, mert a mióta — és ez már a hatvanas évek végén kezdődött — kivált Felső-Sziléziában a czink előállítására használt galma mindinkább ritkább lett, kénytelenek voltak a czinkgyárak a sokkal nehezebben feldolgozható czinkfénylét (czinkkéneget) használni. Eleinte az érez pörkölésénél képződött gőzöket a levegőbe hagyták menni, a mi azonban csakhamar be lett tiltva, mert a gyárak környékét igen nagy mértékben károsította, igy tehát kényszerítve voltak azokat kénsavgyártásra felhasználni. A kénsav a sokkal értékesebb czink gyártásánál — a czink métermázsája körülbelül 15 forint — tehát csak mellékterménynek tekintendő, melyet sokkal olcsóbban lehet adni, mint azt, melyet fő vagy egyedüli termékképen a pyrit- ből állítunk elő. így magyarázható azután az, hogy a német gyárosok nálunk versenyképesek még akkor is, ha a kénsavat produkáló és fogyasztó gyárak tőszomszédok és daczára annak, hogy a behozott kénsav métermázsáját 50 kr. behozatali vám és 1 frt 60 kr. szállítási dij, tehát 2 frt 10 kr. terheli. Egy másik, de talán mulékonyabb oka kénsaviparunk kedvezőtlen helyzetének az, hogy a 90-es évek elején igen kedvezőek lévén a kénsav ár- és
