Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
683 demonstrálni kívántuk azt, hogy mily nagyok azon nehézségek, melyekkel ilyen kérdések felvetése alkalmával meg kell küzdenünk. Természetes, egy jó lépést tennénk előre, ha legalább rá tudnánk mutatni az adatok megbizhatatlanságának okaira. De azt hiszszük senkisem képzeli, hogy ezen okokat mind ismerné, csak egyiket vagy másikat lehet mint nem épen valószínűtlent felemlíteni. Egyik nagy bajunk talán a hiányos adóztatási rendszer, melynek hatása mindenütt érezhető. Számos, különben kifogástalan és tisztességes iparos saját szájából hallottuk, hogy nagyobb megadóztatástól való félelemből nem merik a valódi termelés nagyságát bevallani. Nem csekély azon iparosoknak száma, kik egyenesen arról panaszkodnak, hogy az 1885. országos kiállítás katalógusának és hivatalos jelentésének adatait arra használták fel az adót behajtó közegek, hogy az iparosok adóját jóval felemeljék. Az iparosok állítása lehet való, lehet túlzott vagy a tényeknek meg nem felelő, de annyi bizonyos, hogy az iparosoknak nagy része úgy okoskodik, hogy azon haszon, melyet helyes adatok közlése által várhatnának, s melyet bajos is volna közvetetlenül kimutatni, nem áll arányban azon veszélyekkel, melyek őket fenyegethetnék, jólehet talán ezeket sem látják tisztán maguk előtt. Vannak tehát okok, melyeknél fogva a termelés és forgalom kisebbnek tűnik fel, mint a milyen az valóban. Nincs azonban kizárva az ellenkező sem, különösen azon nagy vállalatoknál, melyeknek még érdekében áll a nagy közönségnél nagyobb bizalmat gerjeszteni. Ezen bevezető, a számadatokat illetőleg átalánosságban tájékoztató sorok után térjünk át azon kérdésre, hogyan áll jelenleg vegyészeti iparunk mérlege ? A vegyészeti csoport kiállítói úgyszólván a zömét képezték az ország vegyészeti iparosainak. A legnagyobb vállalatok itt képviselve voltak és sokan a kisebbek közül is megjelentek. Ha csak az ezen kiállítók által közölt, évi termelésük értékére vonatkozó adatokat veszszük számítási alapul, kijő, hogy az ország termelése vegyészeti czikkekben évenkint 47—49 millió forint értéket képvisel. Hogy azok, a kik a kiállításon nem jelentek meg, mennyi értékű vegyészeti czikket produkálnak, az kivonja magát a számítás alul, de annyi bizonyos, hogy az említett összegnek csak aránylag csekély törtrészét képezheti. Az 1890-iki népszámlálás 1253 önálló vegyészeti vállalatot említ, mely az országban létezik (holott a kiállításon csak körülbelől 120 vett részt), de ezen »vegyészeti vállalatoknak« nevezett ipartelepek nagy része vagy nem tartozik a vegyészeti iparhoz, vagy igen csekély jelentőségű és sokszor alig nevezhető többnek, mint háziiparszerü foglalkozásnak. így például teljesen kirekesztendő 357 szikvizgyár, több fapép-, cellulózé-, fedéllemez- és fatelitőgyár stb. Számottevőnek csak valami 520 gyertyamártó és szappanfőző, körülbelől 40 kis keményítőgyár, 70 kisebb olajütő, nehány lőpormalom s több eféle tekinthető. Azt hiszszük sokat mondunk, ha mindezek évi termelésének értékét az említett összeg egytized részével veszszük fel. így tehát Magyarországnak vegyészeti ipari czikkekben való termelését
