Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
645 itthon szakbavágó alkalmazást nem nyerhet, teljes gyakorlati kiképzésre nem tehet szert, sőt hogy létét fentarthassa, a textilipari pályától búcsút kell vennie s más pályát kell választania. Ezen visszás helyzetnek véget kell vetni, ha textiliparunk biztos s gyorsabb fellendülését óhajtjuk s ezt a következő módon vélem elérhetni. A legjobb elméleti képzettséggel biró gépészmérnökök közül évenkint 1—2 küldessék ki külföldre a textilipar gyakorlati tanulmányozására. A tanulmány átlag két évig tartson. A gyakorlatilag kiképzett gépészmérnök jövője és exisztencziája ezt követőleg némileg biztosítandó, mert a kitünőbb képzettségűek a gépiparnál s a vasútnál azonnal biztos állásra tehetnek szert. Nem lehet tőlük rossz néven venni, ha kiképzés után hazajőve, látják, hogy e pályán jelenük nincs, de a jövőjük is nagyon bizonytalan, elhagyják ezt és más pályára mennek. Ha azonban exisztencziájuk e pályán biztosítva volna, szívesen maradnának ezen. Exisztencziájukat pedig biztositani lehetne, ha államszolgálatba vétetnének fel (pl. iparfelügyelőknek neveztetnének ki) s szolgálattételre valamely segélyezett (közvetetlen vagy közvetett segélyt élvező) gyárba osztatnának be, a hol néhány évi gyakorlat után az üzletvezetést teljesen elsajátítanák s teljes gyárigazgatói képzettségre tehetnek szert. Ily egyének saját érdekükben is újabb gyártelepek létesítésén fáradoznának s mihelyt igazgatói állásra tehetnének szert, az államszolgálatból kiléphetnének. Ez az intézkedés az iparfelügyelői intézményre vonatkozó 1893. évi XXVIII. t.-cz. alapján ki is vihető volna, mert e törvény szerint az iparfelügyelőkre az iparrendészeten (gyárvizsgálatokon) kívül az iparfejlesztés is bizatott. Az eddigi gyakorlat tanúsága szerint az iparrendészeti ügykör any- nyira igénybe veszi az egyént s oly ellentétben áll az iparfejlesztéssel, hogy egy s ugyanazon egyén mindkét feladatnak megfelelni nem képes, s ép ezért indokolt volna, hogy az iparfelügyelők egyik része a gyárvizsgálattal, másik része pedig az iparfejlesztéssel foglalkozzék. Ez utóbbi csoportba tartozók közül azok, a kik a textilipar-fejlesztéssel volnának megbízva, az előbb jelzett módon lehetnének alkalmazva. Hogy ily módon az iparfelügyelő intézmény tényleg iparfejlesztő hatást fejthetne ki, kiviláglik, ha kézműiparosaink fejlesztésének folyamatát tartjuk szem előtt. Kézműiparosaink szakismerete a gyárüzemnek nem felel meg, ezek tehát oly egyént szükségeinek, a ki nekik a gyárat helyesen és jutányosán berendezi s őket, valamint a munkásokat a gyártásba bevezetni képes. Ily ismeretkörrel biró egyének volnának azon iparfelügyelők, a kik műegyetemi tanulmányuk befejezte után kellő gyakorlati kiképzést nyertek s szolgálattételre valamely gyárba beosztva voltak. Addig, mig e műhely gyárrá fejlődött, az iparos a szakember fizetését nem képes fedezni, addig tehát az illető, mint szolgálattételre oda beosztott iparfelügyelő végezné feladatát, ha azonban a gyár már fejlődött, akkor a tulajdonos érdekében állana, hogy az igazgató tevékenységét gyárának biztositsa. Az iparfejlesztés további eszköze a munkaadásban áll, miért is a szállításokban való részesedést, közvetett állami támogatásnak kell tekintenünk.
