Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
629 mert a vállalat közvetetlen (anyagi) állami támogatásban részesült, újabb, a technika jelen fejlettségének megfelelő berendezést nyert. Az ezredéves kiállításon bemutatott szövőfonalai, s kötöző czérnái (spárgái) igen egyenletesek s kitűnő minőségűek voltak. A kötélverést jelenleg részint gyáriparilag, részint kézműiparilag űzik. A vastag gép- és hajókötelek versenyképesen csak gyáriparilag, a kisebb kötélfélék pedig kézműiparilag készülnek. A gyáripari kötélverés az országos kiállítás óta fejlődött. Akkor csak két gyárunk volt, most pedig hat, még pedig : Kunze Rezső Budapesten, Mandel József Budapesten, Cohner F. Budapesten, a szegedi kenderfonógyár, Michels részvénytársaság Ó-Palánkán, Körtvélyesi Antal Budapesten. Mind a hat gyár vontató hajóköteleket, gép-, hajtó-, kender- és drótköteleket gyárt. A legszebb s legegyenletesebb minőségűt Kunze Rezső és Mandl József állították ki, a legvastagabbat pedig Cohner. A most jelzett czégek hevedereket, illetőleg kenderszíjakat is gyártanak. A legjobb minőségűt Körtvélyesi Antal állította ki. Tömlők gyárszerü készítésével csak Kiinger Henrik czég Pozsonyban foglalkozik, kézműiparilag e czikket a szegedi kenderfonógyár és Szalóki Sándor Kaposvárott és Körtvélyesi Antal Budapesten készíti. A kötélverő kézműiparosok közül az ezredéves kiállításon igen kevesen vettek részt, a mi ez iparág hanyatlására enged következtetni. Résztvettek a következők : Hadik József és Szabó testvérek Marosvásárhelyről, ezek a legszebb kézimunkát állították ki, Thiel Konrád Uj-Futtakról, kinek különlegességét a tornaszerek és hálók képezik. Hirschfeld Armin Debreczenből, hálókat állított ki, a melyeket háziiparilag készítteti ; továbbá Abt Antal Pancsováról, Essigmann Frigyes Szt.-Agotháról, Fikker Ferencz Gyuláról, Fritsch Márton és Lay Antal Brassóból, Graef Samu Beszterczéről, Kásy János Nagyváradról, Kiss József Nagy-Károlyról, Major István Petrovoszellóról, Maszalits Lajos Temesvárról, Pollák Sándor Tata-Tóvárosról. Prohaszka Pál Salgótarjánból, Roth Simon Ó-Becséről, Simon Sándor Karczagról, Sterns János Brassóból és Tomasics Sándor Bajáról közönséges kötélverői árukat állítottak ki. Kenderszövetek gyártásával a kötélverők nem szoktak foglalkozni, ez különálló iparágat képez. Minthogy a szövőgyárak kenderfonalakon kívül lenfonalakat is szoktak megszőni, ezért az e csoportba tartozó gyárakat a lenszövőgyárakhoz soroltuk. f) A kötöípar. A kötőiparnak is három egymástól lényegesen különböző ága van, úgymint a kallózott, a kallózatlan formás áruk és a kendőfélék gyártásának ága. A kallózott áruk (castor-áruk) kézműipari üzeme nálunk ép oly elterjedt volt, mint a posztókészités, de mert ezen üzem a gyáriparival versenyezni nem képes, a gyáripari üzemre pedig iparosaink át nem léptek, ezért hanyatlásuk rohamos.
