Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
618 kezelését elsajátíthassák s kik költségeket nem kímélve, megvásároltak egy- egy gépet s ezt a tilalom ellenében valamiképen hazájukba szállítottak, a hol a gép felállítását és a munkások betanítását maguk végezték. Ily úton jutott az osztrák ipar is a fonógépek birtokába. Az első fonógépet Ausztriában 1797-ben, tehát a gép feltalálása után 27 évvel állították fel. Az angol államférfiak példáját : t. i. a gyári textilipar istápolását, a kontinens államférfiai is követték. Az első lépés abban állott, hogy az 50-es finomsági számon aluli pamutfonalakra 1806-ban behozatali tilalmat róttak, később pedig minden állam más-más módon fejlesztette iparát, Ausztria például védvámokkal. A textil-gyáripar fejlesztését mindenütt az állam feladatának tartották, csak nálunk nem. Minálunk 1844-ben a társadalom karolta fel a textil-ipart. Ekkor alakult a védegylet, melynek buzdítására a len- és a selyemszövők jaquard-gépeket, a gyapjuszövők pedig a németalföldi (billy) fonógépet szerezték be. A haladás igen rövid ideig tartott s az ezt követő időben, a 60-as évek közepéig, senki sem törődött iparunkkal. A 60-as évek végén ismét a társadalom, illetőleg az akkori vállalkozási szellem karolta fel a textil-ipart. Több tekintélyes gyártelep keletkezett ekkor s iparunk gyors fejlődést nyert, volna, ha ezt az 1873. évi közgazdasági válság nem sújtja. 1873-tól 1880-ig tespedés és tengődés állott be. Végre 1880-tól kezdve ismét haladásnak indult, mert az állam közvetetlenül vette kezébe az iparfejlesztést, illetőleg mert ezen időtől fogva gondoskodott az iparosok szakszerű kiképzéséről, a törekvő iparosok műhelyeinek tökéletes gépekkel való felszereléséről és mert újabb gyártelepek keletkezését előmozditotta s végre mert a gyárosokat, hogy ezek hazai munkásokat alkalmazhassanak, a munkásképzésben anyagilag is támogatta. Az állami gondoskodásnak üdvös hatása már az 1885. évi országos kiállításon volt szemlélhető. Az ott elért eredmények buzditólag hatottak a kormányra, különösen a boldog emlékű Baross Gábor miniszterre, a ki a textilipar hatályosabb s gyorsabb fejlesztése czéljából az előbb kifejtett támogatási módokat az eddiginél nagyobb mértékben alkalmazta, sőt ezeken kivül az állami szállításokat is iparfejlesztő eszközként használta fel. Ennek, valamint azon körülménynek, hogy a textilipar fejlesztése még jelenleg is a kormány feladatát képezi, köszönhető, hogy textiliparunk fejlődik s hogy az 1896. évi ezredéves kiállítás az 1885. évi országos kiállításhoz képest haladást mutathatott fel. Az ezredéves kiállításon a textilcsoport mind külcsín, mind érdekesség szempontjából oly fokon állott, hogy ezen alakban helyét világkiállításon is megállotta volna és az árúk nagy része a tökély oly fokán állott, hogy a külföldi árúkkal kiállotta a versenyt. Ámbár az ezredéves kiállítás a textilipar fejlődéséről kétséget kizáró módon tanúskodott, mégis, hogy alaposan Ítélhessünk a felől, vájjon textil-
