Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók

(>07 Zsuffa testvérek, Liptószent-Miklós. (Versenyen kívül.) Ezekről hasonlót mondhatunk, mint a mit Hubkáról mondottunk. Ők is gyártmányaikat fokozatosan és lelkiismeretesen megjavították, úgy, hogy azokat ez idő szerint Ausztriában igen keresik és veszik. Igen sajnos, hogy épen ez a két kiváló czég »hors concours« állított ki, miután a jury nem volt abban a helyzetben, hog}^ gyárt­mányaikat érdem szerint méltányolhatta volna. Említést érdemelnek még a következők: Baccarili és Simonicli, Fiume. (Millenniumi nagy érem.) Bócz Mózes, Torda. (Kiállítási érem.) Bruoth Andor, Breznóbánya. (Kiállítási érem.) Ifj. Bruoth János, Breznóbánya. (Kiállítási érem.) Ifj. Bruoth Samu, Breznóbánya (Kiállítási érem.) Deutsch Adolf fia, Lugos. (Kiállítási érem.) I. Szt.-Agothai bőrgyár szövetkezet, Szt.-Ágotha. (Kiállítási érem.) Fried Bernât és fiai, Simontornya. (Kiállítási érem.) Hackel Pál, Szigetvár. (Elismerő oklevél.) Korber Testvérek, N.-Szt.-Miklós. (Kiállítási érem.) Margulies Miksa, Budapest. (Millenniumi nagy érem.) Mohi Bódog örökösei, Kapuvár. (Kiállítási érem.) Pollak Emil és Alfred, N.-Szt.-Miklós. (Kiállítási érem.) Pickier Rafael, Beszterczebánya. (Kiállítási érem.) Ruzsicz G., Fiume. (Millenniumi nagy érem.) Scheftsik András, Bicske. (Kiállítási érem.) Szánkó Mátyás, Breznóbánya. (Kiállítási érem.) Streicher Vilmos, Tevel. (Kiállítási érem.) Szadlon Testvérek, Nagy-Szombat. (Kiállítási érem.) Mig ezen lajstromból egyrészt azt az igen örvendetes tapasztalást merít­hetjük, hogy bőriparunk tetemes haladást tanúsít, egyes czikkeivel Ausztriában és a külföldön is hódit, addig nem zárkózhatunk el azon megfigyelés elől sem, hogy még igen sok a tennivaló. Akárhány olyan bőrfajt tudunk fel­említeni, a melyeket hazánkban vagy átalán nem, vagy ki nem elégítő minőség­ben vagy mennyiségben gyártanak. Lakbőrt, a különböző fajta kidbőröket, a satinokat, a festett borjúbőrö­ket, a chrómbőrt egyátalában nem készítik ; lóbőrt csak kis mennyiségben és ki nem elégítő minőségben gyártanak ; ugyanaz áll a vache-bőrre is ; már pedig mindezekből nagy mennyiséget használnak el ; a finom bőröndös áruk­hoz való bőröket, valamint a finom lószerszámokhoz való szijbőrt (blankbört), a nyergekhez való disznóbőrt, első rangú czégeink Ausztriából és külföldről különösen Angliából hozatják. De átalában véve is áll az, hogy az országban nem készítenek elegendő mennyiségű bőrt, a szükségletet az itthon készített korántsem fedezi és igy azt a sajátságos és elszomorító jelenséget látjuk, hogy Ausztriából és a külföldről nagy mennyiségű készbőrt importálunk, holott a külföldi árut a magas vámtételek is drágítják. A külföldi árunak eme elsőbbsége és keresettsége tehát csakis kitűnő minőségben rejlik. Németország évente

Next

/
Thumbnails
Contents