Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
584 körvonalait vagy a mezőtúri edényekhez hasonlóan barnával festik, vagy a svájczi majolika modorában bekarczolják. Technikailag eléggé jól dolgoznak, de kevés Ízlést tanúsítanak. Egyszerűbb, de jó fazekasárukat a marosvásárhelyi iparosok állítottak ki. A bemutatott edények rendszerint pettyesek vagy márványosak és akadt olyan is, a melynek igen jó szinhatása volt. A sárospataki fazekasok sárga alapú edényeiket körvonal nélküli virágdíszszel festik. Ezeken az edényeken az a könnyedség tűnik fel, melylyel a virágokat rájuk festették. E fazekasok közt kiválóbb Csicseri József. Egyszerű, de jó fazekasárut a többi között Spiczuli Károly (Nagybánya), Jirkovszky József (Zsombolya) és Hamburger J. (Újvidék) mutattak be. Az utóbbi kékszinü, jól dolgozott főzőedényt készít. Kiválóbbak a dr. Polgár Sándor (Gyöngyös) műhelyéből kikerült barna- és kékengobos főzőedények. Ez a műhely néhány, sárga alapon kék engobbal díszített tállal megmutatta azt, hogy ízléssel a legegyszerűbb használati tárgyat is csinosan lehet kiállítani. Micske József (Modor) durva fayenceból régi mintákat utánoz, de ép ezekből látszik, hogy a fayence ma már nem életképes, mert ezekből az utánzatokból legfölebb csak a műkedvelő vesz meg egy-egy darabot. Végre felemlíthetem még Varga Imre és Molnár Sándor szentesi fazekasokat, kik úgy mint régebben is már, igen jól kidolgozott grafitos edényeket (mohácsi edény) állítottak ki. * * * A fazekasiparhoz számíthatjuk a pipakészitést is, de az agyagpipák az arany-, ezüst-díszitménytárgyak csoportjához voltak beosztva és ennek tulajdoníthatjuk, hogy ennek az iparágnak készítményei a kefék, elefántcsont- faragványok, zománczozott műtárgyak stb. között elvesztek és nem érvényesülhettek. A pipakészitő kisiparosok átalában nem voltak képviselve, de a jobb minőségű, úgynevezett selmeczi pipa gyárosai — Zachar K. (Selmecz), Takács Ede (Zólyom), Stiasznyi E. fia« (Körmöczbánya) — vagy talán inkább azoknak kereskedő képviselői úgy állították ki a pipát, mindenféle más vásári áruk között, hogy lehetetlen volt megítélni, hogy mi a pipagyárosok készítménye és átalában, hogy ez az ipar mennyire fejlődött. Köanyagáruk. A kemény zsugorodásig égetett kőanyagáruk is az épitőipari csoportban voltak kiállítva, a mi csak azzal magyarázható, hogy nálunk leginkább csak a kőanyagcsövek, kémények, és kövezőtéglák stb. készülnek. Ezeket is csak a pécsi Zsolnay-féle gyárban és a keresztényfalvi gyárban készítik, de ezek a gyárak korántsem fedezhetik szükségletünket, úgy hogy jelenleg is még sok kőanyagárut külföldről szállítanak.
