Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
581 hol fazekasczéhek is alakultak, de valószínű, hogy ezek mellett a vidéken a nép is foglalkozott a fazekassággal. E mellett tanúskodnak legalább a régi okmányok, melyek szerint a czéhbeli fazekasok a vidéki, nem czéhbeli fazekasoknak a vásárokról való eltiltását követelik ; Korabinszky pedig már mind felsorolja azokat a magyarországi községeket, melyeknek lakosai mai napig is fazekassággal foglalkoznak. A fazekasság hazánkban a XVII. és XVIII. században élte fénykorát. A durva fayence (ónmázas edény, fehér edény) készítése ekkor Olaszországból már hazánkig hatolt és számos fazekasműhely, sőt nagyobb gyár is (Holies, Tata) készítette ezt az árut, mely még századunk elején az előkelőbb osztályoknál is használatban volt. De a durva fayence már akkor sem versenyezhetett a tartósabb és mindinkább olcsóbbodó porczellánnal és a múlt század végén terjedő kőedénynyel (finom fayence). Fayence-gyáraink megszűntek és lassanként a fehéredényesek is kihaltak, s még ott is, a hol a fehéredényesek mint külön ezéh névleg megmaradtak, mint pl. Modorban a korsósok, ma csak közönséges főzőedényt készítenek s a czéhbeli fazekasok a népiparos nívójára sülyedtek, úgy hogy ma jobb fazekasműhelyek már rendszerint csak ott találhatók, hol a fazekas a kályhakészitéssel még jobb keresetre tehet szert. A legtöbb városban, hol még századunk első felében jómódú fazekasiparosok voltak, azóta jóformán megszűnt az ipar és már csak a vidéken a népiparos folytatja földje mívelése mellett mellékkeresetképen a fazekasságot. De a legtöbb helyen ezek a népiparosok is már teljesen elszegényedtek, mivel a folytonosan dráguló fa mellett a fazekas készítményeinek ára mindinkább csökkenA fazekasipar átalános hanyatlása leginkább a népiparos fazekasokat sújtotta és egész falvak elszegényedése magára is vonta az illetékes körök, különösen a kereskedelmi és iparkamarák figyelmét, sőt a kormány, hogy ennek az iparnak további hanyatlását meggátolja, már áldozatokat is hozott ; — sajnos — nem sok eredménynyel. Ha pedig megfontoljuk a viszonyokat, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy nagy eredményeket el sem érhetünk, mert azzal tisztában kell lennünk, hogy az olcsó porczellán-, kőedény- és üvegárukkal, a tartós zománezos vasedénynyel szemben a durva fazekasáru használata mindinkább visszaszorul, hogy tehát a fazekasipar mai kiterjedésében már fenn nem tartható. Legkevésbbé tartható pedig fenn iskolákkal, mert hiába tanítjuk a szegény fazekast, ha arra, a mi neki legfontosabb — alkalmasabb kemenezére — a befektetendő tőkét már nem bírja előteremteni. A fazekasság mint népipar csak ott lesz még fenntartható és esetleg fejleszthető, hol jobb minőségű nyersanyag áll rendelkezésre, mely lehetővé teszi, hogy az iparosok kellő oktatás és támogatás mellett jobb minőségű és értékesebb árú készítésére térhetnek át. Ilyenek volnának pl. a kőanyagárúk, a jobb minőségű főzőedény, korsók stb., milyenek pl. a bunzlaui és a znaimi edény, melyeket háztartásában a jobb módú fogyasztó te alkalmaz. De a hol se jó agyag, se olcsó tüzelőanyag nincsen, ott hiába minden törekvésünk ; ily helyeken inkább csak arra kell fordítanunk figyelmünket, hogy az elszegényedő népnek más kereseti forrást nyújthassunk. Ily helyeken az iskolá-
