Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
577 jobban bizonyít az, hogy maga a kerámiai gyár részvénytársaság 1892-től az 1896. évi julius hó végéig 131.700 m2 utczai kövezetei készített el, melyhez 6,268.000 darab keramittégla és 37.800 m2 udvar- és folyósóburkolatot, melyhez 1,532.000 darab burkolólemez volt szükséges. Az emlitett két gyáron kívül a szegedi keramit- és műtéglagyár (Mayer N. és fia) vasasagyagból vörös-barna keramitot készít, mely anyagot a metlachi lemezekhez hasonló burkoló-lemezek készítésére alapanyagul is felhasznál. Kőanyag-agyagból való kövező- és burkoló-téglákat a keresztényfalvi kőanyaggyár és az Arad-csanádi vasut-társaság gurahonczi agyagárúgyára is állított ki; finomabb a mettlachi lemezek módjára készített, sikerült, színes burkoló-lemezeket pedig a már emlitett szegedi gyáron kivül a Felső-magyarországi épitő-részvény-társaság csak 1892-ben alapított kassai keramitgyára is igen jó minőségben mutatott be. A gyár ezt az árúját már Ausztriába is szállítja. Ugyancsak ide sorolhatjuk a Zsolnay-féle pyrogranit név alatt ismeretes burkolóárúkat, melyek legújabban az Iparművészeti muzeum épületén kiterjedt alkalmazást találtak. A pyrogranit elnevezéssel különben csak az 1889. évi párisi kiállításon találkozunk először. Krystoffovitsch P. az orosz osztályban e név alatt csiszolt téglákat mutatott be, melyek a granit-, a márvány-, vagy a labradorithoz hasonlók voltak. A későbben közölt szabadalmi leírás szerint Krystoffovitsch valami könnyebben olvadó, égetett és finomra őrlött agyagot tűzálló agyaggal kevert össze és az abból formált téglákat csak oly magasságú hőmérsékletnél égette, melyben csupán a könnyebben olvadó agyag olvadt meg. Az alkalmazott agyagok színétől és a szemcsék nagyságától függ az árú színe és törése. Hogy voltaképen mi ebben az eljárásban az az újítás, melyre Krystoffovitsch szabadalmat kért, az nem tűnik ki a leírásból, mert végre minden zsugorodott agyagáru készítése azon alapszik, hogy tűzállóbb anyagot olvadó anyaggal — ez esetben a könnyen olvadó agyaggal — keverünk össze. A Krystoffovitsch-féle pyrogranit különben semmi összefüggésben nincs a Zsolnay-féle pyrogranittal, ki ezt a nevet a kőanyagszerü, kemény építőanyagaira is alkalmazza, mely anyagok azonban inkább a mettlachi gyár és a berlini March-féle gyár kőanyag-készitményeihez hasonlítanak. Zsolnay különféle színű kőanyag-agyagokból, több szinü és pettyes kövező- és burkolóárúkat készit, melyeket esetleg homok hozzáadásával kőszerűvé is tesz. A lényeges sajátsága ennek az árunak csak az, hogy aczéllal szikrát ad és meg nem karczolható. Zsolnay ugyanilyen kőszerü anyagból építési díszítményeket^ tehát kemény, a faragott követ pótoló terracottákat is készit, melyekre a ter- racottaárúknál még visszatérünk. A csoportositás kedvéért e helyen említhetem fel a fayence-burkoló- lemezeket is, habár ez az árú mint finom agyagárú a fayence-iparnál volna tárgyalandó. Fayence-burkolólemezeket Zsolnay már az összes régebbi kiállításokon is mutatott be s Fischer I. budapesti gyára is már régebben foglalkozott ennek az árúnak gyártásával, de mióta ez utóbbi gyár a Zsolnay-féle agyagipari részvény-társaság birtokába került, teljesen a finomabb építőanyagok nevezetesen konyha-, fürdő- és klozett-berendezési tárgyak és különösen a Matlhkovits: Magyarország az ezredik évben. VII.
