Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
573 hattuk, számos fővárosi és vidéki gyár haladt. Ezek közül első helyen említhető fel a Kőbányai gőztéglagyár-részvénytársaság gyára, melynek kifogástalan burkolótéglái a rákosi gyár készítményeivel versenyezhetnek és a vidéki gyárak közül a tatai gróf Esterházy-féle gyár, melynek szépszinü téglái különösen kiváltak ; a miskolczi gőztéglagyár téglái is különösen szép vörös színükkel tűntek fel. A rendes téglaárukon kívül több gyár különlegességeket is mutatott be. így például a selypi agyagipari részvénytársaság üreges és hornyolt boltozattéglákat és Rost-féle burkolólemezeket állított ki. Ezek igen vékony lemezek, melyek a falba erősített üreges, hornyolt téglák közé illeszthetők. Czéljuk az volna, hogy a nehéz burkolótéglákat pótolják, mikor az anyagot nagyobb távolságra kellene szállítani. Weiss L. (Győr) üreges hornyolt csatorna-téglákat és ugyanolyan lapos boltozatokra való téglákat mutatott be. Több gyár pedig színes, mázolt és zománczos téglát is állított ki. Téglaiparunk tehát egészben véve szép haladást mutatott fel és készítményei a külföld jobb árui mellett foglalhatnak helyet, sőt sajtolt tégláink mintául is szolgálhatnak a külföldnek. De sajnos, hogy téglaiparunk helyzete némi aggodalmakra is ad okot. Az utosó évek élénk építőtevékenysége e téren túltermelésre is vezetett. A magas árak vállalkozóinkat arra bátorították, hogy oly helyeken is állítsanak fel téglagyárakat, a hol erre a viszonyok nem kedvezők. Sőt olyan gyárak is keletkeztek, melyek alkalmas nyersanyaggal sem rendelkeznek. Igaz, hogy ezek a kiállításról elmaradtak, de volt alkalmam oly homokos földből vagy épen csak lösz-bői készített téglákat is látni, melyeket bárki az ujjaival is széjjel morzsolhatott. Ezek a gyárak ugyan már a mai árak mellett sem állhatnak fenn, de az egészségtelen versenyt addig is, mig a roszsza elpusztul, a szolid vállalatok is megsinylik. Azonban az ilyen egészségtelen vállalatok keletkezése csak akkor lesz meggátolható, ha ellenőrző közegeink az anyag minőségének megvizsgálására nagyobb gondot fordítanak és a közönség is inkább igénybe fogja venni az építőanyagok megvizsgálására felállított és a szükséghez képest szaporítandó kísérleti állomásokat. * * * A cserepet rendszerint még a közönséges falitéglával együtt gyártják és épen ez az áru teheti jövedelmezővé az egyes vidéki gyárakat, ha alkalmas nyers anyaggal rendelkeznek. A cserepet, mely az időjárás hatásának leginkább ki van téve, előnyösen csak ott gyárthatják, hol az erre alkalmas nyersanyag megvan. Székes fővárosunk pl. szükségletét leginkább a vidékről kénytelen fedezni, mivel a kőbányai meszes agyag jó cserép gyártására nem alkalmas. Azonban kiterjedt vasúti hálózatunk lehetővé tette, hogy az árut még távolabbra eső gyárak is szállíthatják a fővárosba, mert súlyához arányitva, értékesebb, mint a közönséges téglaáru s igy a szállítás költségeit jobban kibírja. És valóban azt tapasztalhatjuk, hogy számos vidéki gyár, mely 10—15 évvel ezelőtt csakis a helyi fogyasztást fedezte, a most már
