Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
570 kedvelik a jól faragható, vert téglát. Azonkívül a kézimunka még mindig nyújt előnyöket a gyárosnak is, mivel az ingadozó szükséglethez arányitva, kevés befektetéssel fokozhatja a gyártás mennyiségét ; kedvezőtlen viszonyok közt pedig a kéziüzem redukálása kevesebb veszteséggel jár, mint a gépmunka szünetelése, mivel a kézimunka szünetelésekor kevesebb tőke hever parlagon. A hazai modern téglaipar úttörőjének a Kőszénbánya- és téglagyárrészvénytársaság rákosi téglagyárát (volt Drasche-gyár) tekinthetjük, mely gyár ma is első helyen áll és évenkint 84 millió téglát készít. Úttörőnek mondhatjuk ezt a gyárat, mivel több újítás innen indult ki. Ez a gyár kezdte meg nálunk a szeparátor alkalmazást és a száraz sajtolást, és ebből indult ki a később említendő keramitgyártás is. A rákosi gyár a bányanedves agyag aprítására és szitálására a Siemon és Rost-féle szeparátort alkalmazta. Ez a készülék egy desintegrátorral összekötött kúpalaku szita, mely naponként 40.000 tégla számára aprítja és szitálja a mészköveket és márgacsomókat tartalmazó agyagot. Az ilyképen megtisztított agyagot most vagy közvetetlenül sajtolhatják, vagy ha kézimunkával akarnak belőle téglát verni, beáztatják. Ez utóbbi esetben is előnyösnek mutatkozott az agyag előzetes aprítása és szitálása, mivel ilyképen egyrészt kövektől ment téglát nyernek, másrészt pedig a felapritott agyag gyorsan és könnyen felázik. iVIivel a kiszitált kövekhez rendszerint még sok agyag tapadt, ezeket most iszapoló készülékben megmossák és a felapritott agyagot az igv nyert hig iszappal áztatják. Csak a szeparátor sikeres alkalmazása tette lehetővé a téglák száraz úton való gyártását is. A finomabb burkolótéglák száraz úton való előállításának, azaz sajtolásának oly aprított agyagból, mely csakis annyi nedvességet tartalmaz, a mennyi arra szükséges, hogy az agyag nagy nyomás alatt összeálljon, a nedves munkamóddal szemben nagy előnyei vannak. A sajtolt tégla mindjárt oly keményen kerül ki a formából, hogy a deformálás veszélye nélkül azonnal is megfogható, kevés nedvessége gyorsan kiszárad és rövid idő múlva már égethető. Továbbá a szárazon sajtolt tégla számbavehetőleg már nem változtatja meg térfogatát, tehát nem görbül és nem reped és azért sima felületű burkoló- és fazontéglák előállítására ez a mód a legalkalmasabb. A külföldi technikusok a száraz sajtolást tömeges gyártásra alkalmasnak nem igen tartották, mivel a bányából a természetes nedvességű állapotban kikerülő agyag aprítása és szitálása nagy nehézségekkel járt. De épen ezt a nehézséget küzdötték le a rákosi gyárban a szeparátorral, mely készülék annyira bevált, hogy segítségével már a közönséges falitéglának szánt agyagot is megtisztitják. A száraz sajtolásnak egy további nehézsége az volt, hogy az agyag között lévő levegő gyors sajtoláskor a mintából nem szabadulhatott ki, s ennek következtében a beszorult levegő az agyagrészek összetapadását megakadályozta és a sajtolt tégla égetéskor, de esetleg már szárításkor is palaszerüen széjjel vált. Ennek a bajnak úgy vették elejét, hogy az agyagot nem egyszerre
