Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
545 ha a mester pinczeműhelyének szűk volta nem engedi meg az anyag fölraktározását, mert a helyett, hogy ott a műhelyben száradna, minél tovább fekszik és minél tovább marad munkában, annál nedvesebb lesz. Innen van, hogy régibb mestereink jó munkái helyet adtak egy száraz lakásban összevissza repedező rossz gyártmánynak, a mely a bécsi, külvárosában jó száraz műhelyben dolgozó asztalos jobb készítményével épenséggel nem versenyezhet. Versenyképessége a mi kisiparosunknak, föltéve, hogy más forrásból származó anyagi eszközök alapján képes is volna a czélszerüen szervezett gyári iparra áttérni, nagy akadályba ütközik a székes fővárosban ama szerencsétlen építési rendszabályok alakjában, — különösen a gyakorlatban, — a melyek itt érvényesek. Át kellett esnie az embernek többszörösen ipartelepek építésén, hogy megértse ezen állítást és megismerje azokat a nehézségeket, azokat a küzdelmeket, a melyek ipartelep építésénél fölmerülnek. Meggyőződik az ember, hogy való igaz, a mit egy mértékadó, egyéniség erre vonatkozólag mondott, miszerint a székes főváros igazgatási köreiben az a jelszó, hogy Budapest területén gyárak ne keletkezzenek. Azt mondják a gyárépitőnek tessék kimenni a gyári övbe. Erre is van tapasztalatunk. A leendő gyáros megveszi a telket és ime midőn a mérnöktől az építési rendszabályok értelmében elkészitett terveket engedélyezés czéljából benyújtja, kitűnik, hogy a gyár építése a szomszéd telektulajdonosok érdekébe ütközik, a kik nem tűrhetik a lármás, piszkos, esetleg talaj rezgéseket okozó gyártelepet, mert ez által csökken a jövőben a bérházra alkalmas telek ára, illetve annak kelendősége. Megtiltani ilyenkor ugyan nem lehet az építkezést, de a szomszédtelektől való távolságok kiszabásával, a gépek alapozásánál fölöslegesen előirt építési módok annyira megnehezítik és költségessé teszik az építkezést, hogy lehetetlenné válik a gyárnak az egészséges üzeme. Nem-e paradoxon ez az eljárás ugyanezen hatóságnak azon eljárása mellett, mely szerint ipartelepek építésére olcsó áron telkeket enged át ? Már magában az építésnél előirt, az épület szilárdságára vonatkozó szabályzatok is túlságos rigorozusok és kivétel nélkül maguk után vonják annak a közgazdaságtani elvnek háttérbe szorulását, miszerint gyári üzemnél a befektetési tőke az alaptőkéhez képest csekély legyen. A mi építési rendszabályaink néha lehetetlenné teszik a szakembernek valamely új gyár alapításakor a helyes számítást, illetve ennek eredménye, ha a tapasztalt szakember minden nálunk bekövetkezhető akadályra figyelemmel van az, hogy gyártás sokszor lehetetlenné válik. Ott vannak az iparilag magas fejlettségű államok fő- és más nagy városai. Miért képes a kisipar ott a speczialitás fölkarolásával a gyáriparra áttérni? Tessék megnézni Páris, Berlin stb. városok kisipari jellegű gyáriparának a helyiségeit és meggyőződünk arról, hogy a már rendszeres és kitűnő kereskedelmi szervezet mellett, főképen a gyárépület kérdései kedvezőbb voltának köszönhetik ezek az üzemek boldogulásukat. Pedig ott is néznek tűzveszélyre és szilárdságra, ott is becsülik az emberéletet és a polgári vagyont. Visszatérve különlegesen az asztalosságra, megjegyezzük még, hogy a Matlbkovits : Magyarország az ezredik évben. VII.
