Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
519 Kedves részletekkel igen, de dekorativ nagy látképekkel a kiállítás nem rendelkezett. Ha erre sok alkalmat a körülmények nem is adtak, legalább a nagy iparcsarnok előtti főtérnek dekorativ értelemben jobb megoldást kívántunk volna. Jó hátterét a jelentős iparcsarnok képezi, de már oldalait nagyrészt a mélyebben fekvő és érdektelen épületek szegélyezik ; két oldalt a térnek tehát nincs vége. A tengelyében fekvő kút és zenepavillon pedig nem annyira kiváló objektumok, hogy a térnek bizonytalan határait uralnák. És a korzó egyéb vegyes részletei (lámpa- és zászlórudak, fák, virágok és kisebb épületek) az egésznek inkább nyugtalanságát okozták, semmint hogy dekorativ jó hatását emelték volna. A történeti csoportot kivéve, egyéb csoportnak, térnek vagy útnak művészi dekorativ előnyeiről szólni nem lehet. Az épületekről már elmondottak után a külső megjelenést emelő plasztikus és festett dekorácziót kell ismertetnünk. Az épület szépségének emelésében a plasztikus dísznek nagy szerepe lehet, sőt kőarchitekturánál a dísznek — tradiczióink értelmében — majdnem egyedüli eszköze. így azután alkalmazását a kőarchitektura utánzása szinte megköveteli. De daczára ennek a plasztika szobrászainknak a kiállításon nem sok dolgot adott. Épületeink külsejét díszítő figurális szoborcsoportozatok vagy alakok: a közlekedésügyi csarnokon Róna Józseftől; a kereskedelem-, pénz- és hitelügyi épületnek fáktól eltakart homlokzata fölött Mayer Edétől ; a köz- oktatásügyi pavillon oromzata fölötti csoport es a borászati csarnokon lévő bakhusz Frank Kálmántól ; a czukoripar-pavillon kupoláján álló géniusz Róna Józseftől voltak láthatók. Ez a figurális dísz természetesen modern jellegű volt, s szobrászaink ilynemű dekorativ képességeinek bizonyítékát adta. Szinte kár, hogy állandó anyagból nem készült. Egyéb és kisebb díszítő plasztikai munka már többféle fordult elő, s ezek között említést érdemelnek az 1. főkapu és az iparcsarnok előtti terrász ilynemű munkái ; alkalmazást kapott a sztukko és gipsz is : a szesztermelők és a czukoripar-pavillonján ; és igénybe vették a plasztikát a czementgyárosok is : Redlich és társai és Kramer M. czégek a saját pavilonjaikon. Plasztika szabad ég alatt ezeken kívül meg csak a fővárosi pavillon előtt és a sétatér nagy szökőkútján volt látható, mely utóbbinak tárgyát Mátrai Lajos alakításában a Sió vonzó regéje képezte. Szín dolgában kiállítási épületeinken figyelemre méltó még kevesebb akadt. Az uralkodó szín a szürke volt, mintha csak építészeink a színnek nem volnának barátai. A szürkével több helyen versenyre kelt ugyan egy erőtlen vöröses és sárgás szín is, de előnyösnek egyik sem volt mondható. Igaz, hogy a zöld környezet sok színt maga mellett meg nem tűr ; hanem erőt annál többet követel. Színes épületünk csak egyetlen egy volt : a vas-, fém- és építőipari ; s hatását tisztán ügyes dekorácziójának köszönte. Festett képet is csak egy helyen találtunk : a Nobel-dinamit pavillonja homlokzatán (tervezte Marmorek 0.). Egyéb festett vagy sgraffitot utánzó részleteket szintén kevés helyen és igénytelen jelleggel alkalmaztak. Hogy a szemnek
