Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
513 Kiállítási épületek jellemzése. A kiállítás épületei három csoportba oszthatók : a szerint, a mint a jelenkori építészet körébe, a néprajzi csoport, és végre a történeti csoport körébe tartoztak. Első helyen természetesen a jelenkori épitészet érdekel ; bár a történeti épületcsoport összeállítása — mint az építőművészet egyik gyöngye — s kívüle nehány régies jellegű épület érdeklődésünket különösen az ezredéves kiállításon nagy mértékben lekötötte. De nagy különbség van a kettő között. Mig ez a multat, s annak emlékeivel művészetét egy külön, úgyszólván magában álló, de minden legkisebb részében érdekes képben tárta elénk, addig amaz, a jelen, építészetünk legújabb képviselőinek munkásságában a nemzeti fejlődés folytonosságának utolsó életjeleivel birt. Amolyan volt, — ilyen ma épitő- művészetünk. Kétségtelen, hogy a kiállítás új és egyszersmind érett művészetet nem teremthetett, de az egyéniségek nyilvánulásáról számos példában tanúságot tett. Hogy a jelenben mindenféle új formákkal s ezeknek régiekkel való keverékével találkoztunk, az természetes ; s látszott, hogy a tervezők a praktikus mellett a művésziesre is törekedtek. Alkalmaztak a régiek mellett idegen, néha nagy formákat, a melyeken kellem már nincs és még nem is impozánsak. így aztán a hatás nem volt teljes ; és ennek tulajdoníthatjuk azt, hogy modern jellegű épületeink — kevés kivétellel — átalában nem nagy mértékben vonzottak. Az épületek legnagyobb része pilota-alapon nyugvó favázas kifalazott vagy deszkázott és vakolt fal : zsindely, cserép, pala, bádog és aszfalt péplemezes tetővel ; sőt előfordult a boronafal nád- és zsúpfedés is. (Halászati pavillon, Coburg herczeg pavillonja, Thonet testvérek pavillonja, csárdák.) De volt épített tömör (tégla, czement, beton) alapú építmény is ; úgyszintén részben fa-, részben vasvázzal (közlekedésügyi csarnok, Ganz-féle pavillon stb.), továbbá egész, de kifalazott vasszerkezettel (Budapest főváros pavillonja), és végül egész, és látható vasszerkezettel biró épület (gépcsarnok) is. A változat nem nagy, és tényleg az épületeknek külső megjelenés tekintetében egészben csak két válfaja volt : a favázas jellegűek, a faarchitekturás faházak, a melyekhez a kifalazott favázasok sorakoznak ; és a falazott kőarchi- tekturát utánzók. A mi azonban kiállításunkon hiányzott, az az újabb építészetben nagy szerepű vasnak az épületen való érvényre emelése. Láttunk ugyan vasszerkezetet, de ez ki nem elégíthetett, és láttunk megint kőarchitekturát, a mely a vasat elfödi. De önálló vasszerkezet, vagy legalább annak művészies módon láthatóvá tétele, kiemelése, más anyaggal (cseréppel, kővel, fával) való kombinálása — az hiányzott. Igaz, hogy a vasszerkezet és a kő- vagy téglaszerkezet nagy ellentéteket rejtenek magukban, a melyeket kiegyenlíteni nem mindig lehet, de nem is kell. Ha a vasszerkezeteket csak az — akár valódi, Matlekovits : Magyarország az ezredik évben. VII.
