Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)

Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók

A kiállítási terület

Az 1896. évi ezredéves országos kiállítás Budapest fővárosának ily czélra némileg kipróbált szép városligetében kapott helyet, a mely közvetetlen a város végén, az Andrássy-út torkolata mentén, a közlekedési eszközök többféle nemével minden oldalról könnyen megközelíthető helyen fekszik. Városligetünknek ez a felhasználása szembeötlő előnyöket nyújtott, de egyszersmind hátrányokat is rejtett magában ; mert hiszen a liget jellegét meg kellett tartani és a kiállítás utáni időkre is gondolni.

Kiállítási területünk előnyei közé számítható a természet-adta tájképi környezet és a tájképi háttér, a tó és a hegyek, a melyek nem sok helyről, de mégis láthatók voltak és egyes csoportok, képek hatásának emeléséhez hozzájárultak. Növényzetének gazdagsága az 52 hektárnyi kiállítási terület elrendezését azonban szerfölött megnehezítette. Az ültetvények a beosztásnak és dispozicziónak egyenesen útját állották ; s természetes, hogy sok terebélyes fa épen ezért áldozatul is esett. Ez a tény csak most a kiállítás után lett feltűnővé. És bár sok fa törzse dőlt ki a fejsze csapásai alatt, annyi még sem, hogy kiállítási épületeinknek vagy a terület egyes előnyeinek mindenütt érvényt lehetett volna szerezni. Ez volt oka annak is, hogy a tó partjai úgyszólván felhasználatlanok maradtak. De ez meg nagy veszteség volt. így tehát a változatos alakjával és szigetével biró szép tó előnyei csak részben voltak értékesithetők. A Széchenyi-sziget történeti épületcsoportjának képét a víztükör minden oldalról emelte ; de ezenkívül, tájképi eredeti kedvességét leszámítva, kiváló szolgálatot a tó nem tett. Magában ez a körülmény tünteti föl legjobban városligetünknek nagyobb- mérvü kiállításokra a nagy áldozatok daczára alkalmatlan voltát.

A terület rendezésére egyrészt a már emlitett tó, másrészt az 1885. évi országos kiállításról megmaradt nagy iparcsarnok és az előtte elterülő sétatér alakja és helyzete folyt be. A megnagyobbított iparcsarnok mint épület az egyik kiinduló pontot képezte ugyan, s az előtte és a Il-ik főkapu között elterülő nagy sétatér a közönségnek most is egyedüli kedvelt találkozó helye lett. De ez a központ csak ideális maradt. Tulajdonképi központ nem volt. Mert a sétatérnek, az úgynevezett korzónak az iparcsarnokéval összeeső