Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
5C7 gyakorlati alapon képzett egyének fejlődtek ; mig ma már legalább a vezetés sok esetben nemcsak gyakorlati, hanem műszaki elméleti képzettséggel bírók, tehát szakértők kezében van. Igen nagy anyagi károktól lenne az épittető közönség megóva, mert a milyen áldás a jól felszerelt vízvezeték, épen annyira káros az épületre, ha hozzá nem értők e munkát hibásan teljesitik. A székes fővárosban több jó nevű gyáros és műszaki egyén vállalkozik vízvezetékek és csatornázó munkálatok készítésére. Ilyenek a Zellerin-féle, Walser-féle részvénytársulatok, Knuth Károly, Szepessy Sándor, Prister György és többen. Kiállításunkon a Zellerin-féle gyár részvénytársaság, Gábler S. és Szepessy Sándor állított ki igen figyelemre méltó felszerelési tárgyakat. Nagy fontossággal bir e tekintetben azon körülmény, hogy a legtöbb vállalat csakis a felszerelési munkát végezi, mig az anyagot külföldről szerezi be ; ezen czímen nagy összegekkel adózunk a külföldnek, és igen kívánatos lenne, ha nagyobb gyáraink figyelmüket a vízvezetéki felszerelési tárgyak előállítására fordítanák ; nagy szolgálatot tennének ez által hazai iparügyünknek. A pusztán csatornázó munkákhoz leginkább háromféle anyagot használnak : az öntöttvas-, az égetett agyagcsöveket és a tömöritett czément- csöveket. Agyagcsövek előállításával több gyár foglalkozik ; e téren ismét Zsolnay nevével találkozunk, de ezenkívül a legtöbb agyagiparral foglalkozó gyár készítményeik sorozatába a csőgyártást is felvette ; hazai gyártmányaink teljesen megfelelők. Czément csatornacsövek készítésével különösen Wünsch Róbert budapesti czémentárú gyáros és Melocco Péter foglalkozik ; ezen gyártmányok is mintaszerűek. * * * Nem volna teljes épitő iparunk ismertetése, ha abból a kőműves-munkák előállításához használt anyagok hiányoznának. A legfontosabb ezek között hazánkban, a hol a kő átlag nem áll rendelkezésre, a tégla. A tégla jósága határozza meg az épület szerkezetét, olcsóbbá vagy költségesebbé teszi annak előállítását. E fontos szerepet felismerve úgy a székes főváros, mint vidéki városainkban nagy számban keletkezett téglagyárak majdnem átlag véve igen jó anyagot állítottak ki. De nemcsak a közönséges faltégla, hanem a homlokzatburkolatokhoz használt nedves és száraz utón készült anyagnak igen szép és jó példányait találtuk. Első helyen áll e tekintetben a kőbányai gőztéglagyár, a magyar kerámiái gyár, a kőszénbánya és téglagyár részvénytársulat, a budaujlaki tégla- és mészégető részvénytársulat, Luczenbacher Pál utódai és a Lechner-féle téglagyár. A vidékről gróf Esterházy Miklós tatai gyárából, Rossler Imre Pozsony, a szab. osztrák-magyar államvasut-társulat igazgatósága által külön pavillon-
