Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Gépipar - Gőzkazánok, túhevitők, kazántüzelő berendezések és tápláló tisztitók
495 munkálására csiszoló- és fűrészgépekkel van felszerelve ; nagy szállítóképességével kivitelre is dolgozik. Jelesebb kőfaragóink még : Seenger Béla, Weisinger György, Aprily János stb. Braun József Sátoros, Selyp és bukini bányái gránit-quarcz trachitja burkolati követ szolgáltat. Miután a kőfaragó-iparral a kő bányászása szoros összefüggésben áll, az egyes kőfaragómesterek iparkodtak a legértékesebb bányákra befolyásukat biztosítani. A mennyire ez jónak és előnyösnek tűnik fel, meg van a hátránya is, mert a szabad versenyt legalább részben korlátozza, a tömeget pedig félrevezeti ; mert mint érdekelt, magától érthetőleg, nagyobb kedvezményben fogja saját megrendeléseit részesíteni és igy a legjobb esetben az, a ki nem bányatulajdonos, a vállalat elnyerésekor már hátrányban van. A kőfaragómunka anyagát tekintve, valóban sajnálattal kell tapasztalnunk azt, hogy bár hazánk igen gazdag a kőnemekben, mégis évente csupán a székes főváros területén több mint 500.000 forint vándorol a Karszt vidékre építőanyagért és legalább 6 — 800.000 forint síremlék és hasonnemü értékesebb anyagokért. A közelmúltban e tekintetben is több kísérlet tétetett márványfajok felkutatására és igen szép eredményre is vezetett ; itt ismét Hauszmann Sándor kiállítását kell felemlíteni, mely e tekintetben úgy pontossága, mint főleg az anyagok sokfélesége és színgazdagsága által tűnt fel. Sajnos, hogy ezen bányák mind igen kis mérvben míveltetnek ; ezt főleg a csekély vállalati szellemnek tulajdoníthatni, mely nálunk minden ily új telep megkezdésénél nyilvánul. Azonfelül szükség lenne oly kőnemekre, melyek a mindennapi szükségletet lennének hivatva fedezni. Különösen Erdély valóban kincsesbányája a jó anyagoknak ; a Székelyföld, Szárhegy és vidéke a legszebb fehér és szürke márványt képes szolgáltatni; csak egyre van szükség: a vállalkozásra. Pár évvel ezelőtt Saxlehner budapesti kiváló kereskedőczég e vidéken nagy költséggel bányát nyitott és nagyobb mérvben kezdette a fehér márványt aknázni ; de törekvése, mely nemcsak a kő értékesítésére volt irányítva, hanem főleg a székely népnek munkát, iparkodásuknak, szorgalmuknak megfelelő működési kört lett volna hivatva biztosítani, a mi által viszont véreinknek Rumániába való kivándorlása is legalább — habár csekély mérvben — meggátoltatott volna, hajótörést szenvedett. Ezen nagy reményekre jogosított vállalat valószínűleg csak azért nem prosperálhatott, mert először a bányát nem a kellő helyen nyitották meg és igy a kő nem tömör rétegekben fordult elő, de főleg azon, a vezetésben levő nem helyeselhető irányzat folytán, hogy a fősúly a plasztikai művek előállítására és nem a mindennapi szükségletek kielégítésére helyeztetett. Sokban gátolta a vállalatot azon körülmény is, hogy e vidék vasúti összeköttetéssel nem birt. Kormányunk már több helyütt geológiai tanulmányokat tétetett és több helyről igen jó jelentéseket nyert, úgy az anyag kedvező fekvése és minőségére nézve is. Ezen körülményeket fel kellene használni és kőipartelepeket
